Legkeresettebb alkotók
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Gábor Jenő keresett alkotó
    Gábor Jenő
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Spányik Kornél keresett alkotó
    Spányik Kornél
  • Perlrott Csaba Vilmos keresett alkotó
    Perlrott Csaba Vilmos
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János

Egry József Tanulmányok

  1. Egry József - Présház


    1. Egy-egy aukció kínálatát - a műfaj sajátságaiból adódóan - nem lehet előre megtervezett válogatással, határozott koncepció alapján felépíteni. A véletlen tereli össze a műveket egyetlen, soha meg nem ismétlődő találkozásra, egymáshoz való viszonyuk éppen ezért esetleges és kiszámíthatatlan. Mégis sokszor azt érezzük, a szerencse néhány remekmű útját úgy irányítja, hogy e ritka találkozások alkalmával eddig nem látott párhuzamok, az értelmezések új aspektusai merüljenek fel. Gulácsy festménye, a Nakonxipánban hull a hó, valamint Egry most tárgyalt alkotása kitűnő példa e nagyszerű, inspiratív találkozásra. E remekművek előtt állva a néző legyőzhetetlen késztetést érez, hogy számba vegye a műveket és alkotóikat összefűző láthatatlan szálakat. Mindkét művész a belső harmónia keresésének útján rátalált, majd kivételes következetességgel ragaszkodott egy idealizált mikrokozmoszhoz, s mindketten képesek voltak felruházni szubjektív festői világukat a totalitás illúziójával. Míg Gulácsy maga teremtette meg Nakonxipánt, e sajátos törvények által kormányzott álomvilágot, addig Egry a Balaton sokarcú vidékén lelte meg idilli otthonát. Mindketten tudatosan eltávolodtak az érzéki-konkrét látványvilág mechanikus ábrázolásától: kompozícióik, formaviláguk, a szubjektív téri hatások alkalmazása egyaránt az anyagi világ átszellemítését szolgálták. Egry szavai szerint: "Minél közelebb jut az ember a természet lényegéhez, annál jobban távolodik a természettől magától." Persze a különbségek is nyilvánvalóak. Gulácsy elszakadása a hétköznapi valóságtól az elkerülhetetlen őrületbe vezetett, Egryé "csupán" badacsonyi házának "elefántcsonttornyába", ahonnan rezignált bölcsességgel tekintett a nyüzsgő világ hektikus, egyre vészjóslóbb kavargására. Míg Gulácsy lelki- és művészi alkatát feminin vonások jellemezték, addig Egry esetében az alkotásaiból sugárzó páratlanul érzékeny líraiság férfias temperamentummal párosult. A vizsgált festmények tematikája szintén sokatmondó összehasonlításra ad alkalmat. Míg a Nakonxipánban hull a hó kávéháza a városi lét, az urbanitas szimbólum értékű megjelenítése, addig Egry Présháza a természettel összeforrott vidéki élet szinte ikon tömörségű jelképe. Gulácsy festményének irodalmi párhuzama a dohányillattól körüllengett kávéházi líra, Egryé az erjedő must bódító leheletét árasztó bordal. A most vizsgált kép témaválasztása az értelmezés számos lehetőségét kínálja fel a néző számára. A keresztény vallás szimbólumkészletében a bor a vér és az élet, a megváltás jelképe, az ókori görög-római világban pedig egyenesen kultikus jelentőséggel bírt. Tiszteletének, kultúrájának megnyilvánulásait a magyar művelődéstörténetben is hosszú fejezet tárgyalja, mely Pannónia ókori lakóinak históriáitól, a romantikus bordalokon keresztül Hamvas Béla, szinte vallásos elragadtatású filozófiájáig terjed. Ismerve Egry panteisztikus természetlátását, az ábrázolt emberi figurákhoz kötődő személyes szimbolikáját, az értelmezés egy mélyebb, elvontabb vetülete is felmerül. A szőlőprést hajtó figurában rejtett önábrázolást is sejthetünk. Hisz ahogy egy nemes bor sűrítve hordozza - s megkóstolója számára mindig felidézhetővé teszi - a szőlőt tápláló föld és az éltető napsugár minden rezdülését, Egry letisztult piktúrája spirituális eszenciaként foglalja magába a balatoni táj fenséges, mélyen átélt világát, a benne élő ember tevékeny létének harmóniáját, s a "megtalált rend" háborítatlan békéjét.

      PROVENIENCIA
      Egykor Dr. Aszalós Imre gyűjteményében, aki 1940-ben vásárolta a
      művésztől, Oltványi Imre közvetítésével.

      KIÁLLÍTVA
      "Magyar művészetért" kiállítás. Műcsarnok, 1940.

      IRODALOM:
      Artinger Imre: Egry József. Budapest, 1932
      Farkas Zoltán: Egry. Budapest, 1969.
      Láncz Sándor: Egry József. Budapest, 1980. (A festmény oeuvre katalógus
      száma: 383.)
      Egry József arcképe. Szerk.: Fodor András. Budapest, 1980.
      Kovács Zita-Aszalós Endre: Egy bajai mecénás, Dr. Aszalós Imre
      műgyűjteménye. In.: Cumania, (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat
      Múzeumi Szervezetének Évkönyve) 17. kötet. Kecskemét, 2001. 341-382. l.
      MP

  2. Egry József - Esti fények (Badacsony)



      "Életem egyik legnagyobb élménye volt az az éjszaka, mikor a halászokkal először kimentem a vízre. Semmi mást nem láttam, csak a gyönyörű csillagos eget és a tükröződő vizet, a ladik könnyen ringott velünk, s valami remegő pára összekötötte körülöttem az eget és a vizet, s ekkor úgy éreztem, hogy valahol a végtelenség közepén vagyok. Szinte tárgytalan volt az inspiráció, ami hevített, képeimből kimaradtak a záróvonalak, színeim lebegőkké lettek s arra törekedtem, hogy a mindenséghez való viszonyomat fejezzem ki általuk." A balatoni tájjal való találkozás, mint a most idézett sorok is bizonyítják, Egry életében döntő jelentőségű, a teljes oeuvre-t meghatározó impressziót jelentett. Számára a Balaton nem pusztán tájélmény volt: festményein nem a látvány mechanikusan letapogatható képe, sokkal inkább az ihlető természet belső, lírai karaktere jelenik meg, szimbólummá magasztosítva, megemelve és elszakítva a tapasztalati valóság hétköznapi szférájától. A fény, a víz és a levegő végtelen, kozmikus színjátéka éppen úgy megjelenik alkotásain, mint vizsgált festményünk fő témája, ember és természet örök viszonya, ellentéte vagy harmonikus együvétartozása. A fény által feloldott színek, a tudatosan elbizonytalanított kontúrok, a leegyszerűsített, stilizált, testetlenné párolt formák, szinte jelekké csupaszítva fogalmazzák meg a végtelen teret és a benne megjelenő emberi figurát. A halászok, horgászok, a természettel tökéletes egységben élő, annak minden rezdülést érző és értő emberek Egry személyes mitológiájának központi alakjai voltak. Szenvedélyes horgászként ismerte azt a szoros köteléket, mely ezeket a férfiakat a természet akár legapróbb jelenségeihez is fűzte. Árkádiai tájait benépesítő egyszerű, romlatlan, az ősi igazságot birtokló hőseiben olyan embereket ábrázolt, kikben még jellem és sors a tápláló természettel szoros összefüggésben állt. Mint ahogy festészete is elválaszthatatlanná vált inspiráló, ihlető környezetétől. Hiszen - Kállai Ernő szavait idézve - "piktúrája maga a Balaton menti természet, magányosan álló hegyormaival és érett szőlőillattal ittas levegőjével, víztükrös, délibábos fényeivel és szántó-vető, pásztorkodó embereivel." Az Esti fények Egry érett korszakának remekműve. Idilli, ősi harmóniában élő világot idéz meg, felvonultatva egyéni, senki máshoz nem hasonlítható festői stílusának minden formai és tartalmi ismertetőjelét, sugározva a balatoni táj sajátos módon megélt, kollektívé nemesített áhítatát.

      KIÁLLÍTVA
      Szinyei Társaság kiállítása. Nemzeti Szalon, 1940
      Egry József emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, 1971.
      REPRODUKÁLVA
      Láncz Sándor: Egry József. Budapest, 1980. 93. kép. (Hibás adatokkal.)
      IRODALOM
      Artinger Imre: Egry József. Ars Hungarica 2. Budapest, 1932.
      Farkas Zoltán: Egry. Budapest, 1969.
      Egry József emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, 1971. Katalógus.
      Láncz Sándor: Egry József. Budapest, 1980. (A festmény oeuvre-katalógus
      száma: 405.)
      Egry József arcképe. Szerk.: Fodor András. Budapest, 1980.
      MP

  3. Egry József - Szivárvány a Balaton fölött (Badacsony)
      • Egry József (1883 - 1951)
      • Szivárvány a Balaton fölött (Badacsony)
      • 48,5x58 cm
      • Olaj, karton
      • Jelezve jobbra lent: Egry József Badacsony
      • Hátoldalon sajátkezű felirat: Egry József Badacsony

  4. Egry József - Esti fények a Duna-parton


      Az Esti fények a Duna-parton a legszebb Egry-pasztellek közé tartozik, mégsem tipikus Egry-mű, a képet ugyanis nem a Balaton, nem a festő világának központi motívuma ihlette. Ennek ellenére stilárisan és formailag szervesen illeszkedik Egry életművének fő sodrához. Az atipikus téma kapcsán érdemes áttekintenünk az oeuvre-t abból a szempontból, hogy milyen helyek és milyen témák ragadták meg a festő fantáziáját, akkor amikor nem a Balaton partján töltötte idejét. Egry állítólag akkor is a Balatont festette, amikor nem ott volt. Az Esti fények talán a ritka kivételek közé tartozik? Lássuk valóban így van-e? Az Első világháború előtti időkkel nem fogunk alaposabban foglalkozni, mivel Egry csak a háború után szeretett bele a Balatonban. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy az 1910-es évek elején Egry a szociális tematikához és a szimbolista látásmódhoz vonzódott a leginkább. Pesti tartózkodása idején előszeretettel ábrázolta képein a kikötői rakodómunkásokat. A Duna-parton dolgozó heroikus alakokat azonban óriási távolság választja el az esti korzó andalító fényeitől. Egry szimbolikus érvénnyel megragadott munkásaihoz viszonylag könnyű analógiákat találni a Nyolcak vagy még korábbról Millet, illetve Meunier festészetéből, az Esti fényekhez hasonló alkotásokkal viszont már csak Egry életművén belül találkozhatunk. A technikai-stiláris kiforrottság és a kompozíció harmonikus derűje arra utal, hogy a pasztell a harmincas években keletkezett, bár ez akár kétségbe is vonható az életmű monolit egységére hivatkozva. További segítséggel esetleg az Egry-életrajz vázlatos ismertetése szolgálhat, különös tekintettel utazásainak, pesti tartózkodásainak krónikájára. Egry a háború után főleg akkor hagyta el a Balatont, amikor muszáj volt, s ez a szükség leginkább a betegségével függött össze. Egryt 1915-ben sorozták be katonai segédszolgálatra Nagykanizsára, ami azt jelzi, hogy egészsége már ekkoriban sem volt valami fényes. Mindig is problémái voltak a tüdejével, de 1915 telén egy szerencsétlen baleset tovább súlyosbította állapotát: beszakadt alatta a jég és súlyos tüdőgyulladással hónapokig korházban feküdt. 1916-ban Badacsonyba küldték lábadozni és itt ismerkedett meg későbbi feleségével Pauler Júliával is, aki élete végéig szerető társa maradt. A háború után Egryék a keszthelyi Pauler-villában és a Badacsonyi vincellérházban éltek, csak a teleket töltötték Pesten. Egrynek a huszas években Berlinben, Drezdában, Londonban és Brüsszelben is voltak kiállításai, de a mester nem érezte szükségét annak, hogy a külhoni metropoliszokba kísérje műveit. 1927-ban a keszthelyi házat is feladták, s kiköltöztek Badacsonyba. Egryt csupán tüdőbetegségének súlyosbodása kényszeríthette arra, hogy elhagyja a badacsonyi szőlőhegyet. 1929-ben Újtátrafüreden, majd Szicíliában töltött egy fél évet. Taorminai képei azonban valóban olyanok, mintha a Balatoni Felvidéken készültek volna. Egy másik művén a Vezúv hatalmas kúpja is mintha a Csobánc, vagy a Gulács jól ismert sziluettjét idézné. Az Isola Bella tengerpartja meg egészen olyan, mintha egy Balaton-parti sétányt ábrázolna. Úgy tűnik Egry a teleket rendszeresen Budapesten töltötte, mégis igen kevés nagyvárosi témájú képét ismerjük. Könnyen lehet, hogy Egry, ha telente egyáltalán festett, akkor nyári fény-élményeit álmodta pasztellbe, hiszen lelki szemei előtt bizonyára mindig ott lebegett a Balaton. Az Esti fények azonban nem úgy "balatoni kép", ahogy a Taormina, vagy a Vezúv. A kékes-zöldes, párás, ködös, tónusok, a gömbölyded fák és a szimbolikus alakok természetesen a mester balatoni vízióit idézik. A Gellérthegy monumentális tömbje és az Erzsébet-híd kecses sziluettje azonban hamisítatlan pesti panorámává avatja a képet. Még a pasztell hangulata is egy kicsit más, mint a balatoniaké: a későalkonyi fények andalító homályba burkolják a motívumokat. A sejtelmes Esti fények láttán csak sajnálhatjuk, hogy Egry nem próbálkozott meg gyakrabban a Duna-parti korzó festői reprezentációjával.

      Irodalom:
      Kállai Ernő: Egry József, Magyar Művészet, 1926/3
      Ártinger Imre: Egry József, Budapest, 1932
      Farkas Zoltán: Egry József, Budapest, 1959
      Németh Lajos: Egry József művészetéről, Művészettörténeti Dokumentációs
      Központ Évkönyve 1959-1960, Budapest, 1961
      Láncz Sándor: Egry József, Budapest, 1973
      Egry breviárium, szerk: Éri István, Budapest, 1975
      Egry József arcképe, szerk: Fodor András, Budapest, 1980
      Láncz Sándor: Egry József, Budapest, 1980
      Fonay Tibor: Egry József badacsonyi évei, Budapest, 1989
      Egry József 1883-1951, szerk: Gopcsa Katalin, Veszprém, 2002
      HS

  5. Egry József - Napfényes Balaton

      A Balatoni halász technikailag, stilisztikailag és szimbolikájában is klasszikus Egry mű. A mester által kifejlesztett olaj-pasztell technika a Balaton világának teljesen egyéni ábrázolatát adja. A kompozíció alapvető jellegzetességeihez Egry aforizmái kínálják a legjobb kommentárt: A Balaton párás fényei átalakítják a reális formákat, tárgyakat. A távlatok, perspektívák szüntelenül változnak, alakulnak és a fények maguk is képi formát kapnak. (Egry breviárium, 168.) Egrynél a fény mindent magába olvaszt: a táj, a víz, az ég, a figura egyaránt fénnyé válik. A balatoni fénytér ráadásul melegebb és világosabb az átlagosnál, mert a Balatonnak két napja van. Az egyik az égen tündököl, a másik a vízben tükröződik, és az aranykapuk fénytüneményeiben a kettő egyesül. A nap, a víz és a párás levegő együttes hatása a figurákat is feloldja és magába olvasztja, talán ennek köszönhető, hogy a Balaton terében minden figura valamilyen ünnepi megjelenésben magasztosul. A retorika Egry pantheizmusából is visszaad valamennyit. A festő állítólag nem volt templomba járó ember, de Istenben mélyen hitt, valószínűleg ezért vonzódott a vallásos témákhoz is. Számos Krisztus-kompozíciót ismerünk tőle és természetesen a balatoni halászok figurái is biblikus asszociációkat keltenek. A halász azonban Egrynél nemcsak evangéliumi utalásokat hordoz, hanem a természetben és a természetből élő ember pantheisztikus hitének is egyedülálló szimbóluma. Talán az eddigiek is éreztették, hogy Egry a Balatonban nem csak egy tájat, és nem is csupán a tájat látta. A Balaton egyszerűen a világot jelentette számára, olyan témát, amely az egyén, a közösség és a természet minden lényeges történését magában foglalta. Ezért írta naplójába: ha valaki rá akar mutatni valamely művészet való szellemére, értékére, annak ismernie kell ennek a művészetnek kiindulópontját is motívumait, tárgyát, modelljét sőt még mesterségbeli oldalát is. Az még nem balatoni festészet, ami a Balatont ábrázolja. ... Aki csak részleteiben ismeri a Balatont és nem egészében, az soha nem ismerheti meg valójában. (Egry breviárium, 166.) A gondolatmenetet Egry egyik sokat idézett gondolatával zárhatjuk le: Én nem a Balatont, hanem annak világát festem. A Balaton világának egyik legtipikusabb alakja, a balatoni halász így válhatott Egry festészetének egyik emblematikus figurájává. Első komolyabb sikerét is ennek a figurának köszönhette: 1927-ben a Balatoni halászokkal nyerte el a Szinyei Társaság nagydíját, három évvel később pedig a Társaság felvette rendes tagjainak sorába is. A huszas évek végétől kezdve Egry egészen sikeres festővé vált, 1927-ben a KUT elnöki tanácsának is tagja lett. A harmincas években pedig bekerült a kor egyik legprominensebb baráti körébe: Szőnyi, Bernáth, Berény, Pátzay, Oltványi-Ártinger és Genthon mellett őt is a Gresham-asztaltársaságához tartozott. Hiba lenne azonban a posztnagybányaiság örve alatt komolyabb stiláris párhuzamokat keresne Bernáth, Szőnyi és Egry is fumatós festészete között. Egryt a többiek mindig is egy kicsit kívülállónak tekintették, aki inkább kvalitása, mint művészi hitvallása jogán lett a baráti társaság tagja. Egry amúgy is csak a teleket töltötte Pesten, tavasszal már alig várta, hogy visszatérhessen a Balatonhoz és festhesse a maga világát. A Balatoni halász az életmű egyik késői darabja. Egry a háború alatt viszonylag keveset festett, nehezen fogott a munkához, de ha már elkezdte, akkor igyekezett valami maradandót alkotni. 1943-44-ben például hosszan viaskodott egyik fő művével, az Aranykapuval. A szeretet és a melegség fényében feloldódó vitorlás halász alakjának egy fokkal melankolikusabb, magába fordulóbb testvérét tisztelhetjük a Balatoni halász csónakosában. Az Egry-képekből áradó büszke szomorúság láttán még Genthon István sem tudott gátat szabni rajongásának: Van benne bizonyos büszke szomorúság, mely csak a választottakat engedi a maga közelébe. Az egység szüntelenül jelen van, görcsös szorításban tart embert és fényt, tavat és tájékot. ... E szubjektív és lírai alapú művészetnek ily magas fokú megjelenítése módja előtt el kell némulni. (Fodor, 1980, 95.)

      Analógia:
      Egry József: Balatoni halászok, 1923. Badacsony, Egry József Emlékmúzeum
      Egry József: Aranykapu, 1943-44. Magyar Nemzeti Galéria

      Irodalom:
      Kállai Ernő: Egry József, Magyar Művészet, 1926/3
      Ártinger Imre: Egry József, Budapest, 1932
      Farkas Zoltán: Egry József, Budapest, 1959
      Németh Lajos: Egry József művészetéről, Művészettörténeti Dokumentációs
      Központ Évkönyve 1959-1960, Budapest, 1961
      Láncz Sándor: Egry József, Budapest, 1973
      Egry breviárium, szerk: Éri István, Budapest, 1975
      Egry József arcképe, szerk: Fodor András, Budapest, 1980
      Láncz Sándor: Egry József, Budapest, 1980
      Fonay Tibor: Egry József badacsonyi évei, Budapest, 1989
      Egry József 1883-1951, szerk: Gopcsa Katalin, Veszprém, 2002

      HS

  6. Egry József - Hajnal
    1. Egry J. Dr. Pogány Ö. Gábor művészettörténész és Aszalos Endre a Magyar Nemzeti Galéria főmúzeológusa szakvéleményével

  7. Egry József - Esti fények a Balaton-parton
      • Egry József (1883 - 1951)
      • Esti fények a Balaton-parton
      • 62×85,5 cm
      • Vegyes technika, papír
      • Jelezve jobbra lent: Egry József Badacsony

  8. Egry József - Fehér Balaton

    1. Az Egry életművet elemző műtörténeti munkák hangja szokatlanul bizonytalanná válik a képek hazai és európai előzményeinek, párhuzamainak bemutatása során. A kísérletek tétovasága önmagában bizonyítja az oeuvre egyedülálló voltát, s a szerzők nem is győzik hangsúlyozni a festő elszigetelt, szinte senkihez sem mérhető alkotói karakterét. Néhány távoli analógia felidézése azonban - ha csupán szerény mértékben is - talán segít körvonalazni Egry művészetének néhány jellegzetes vonását. A monográfiákban, tanulmányokban újra és újra feltűnik Turner neve: ködös, párás, vibráló atmoszférikus átmeneteket ábrázoló festményei kétség kívül megelőlegezik Egry fényreflexekben feloldódó formáit. Vizsgált képünk esetében a stiláris vonásokon túl vonzó tematikus párhuzam is adódik: a háborítatlan tájba belevágó vonat Turner egyik legismertebb művének is főszereplője. A tagadhatatlanul stílushatározó fényszimbolika illetve az architektonikus fénnyalábok és széles pásztájú fénytörések alkalmazása kapcsán az érett Egry képek néhány gondolati és formai jellemzője a német expresszionizmussal és Lyonel Feininger műveivel állíthatók távoli párhuzamba. Ezek a rokon vonások azonban olyan halványak és esetlegesek, hogy csak kevéssé vezetnek közel Egry művészetének valódi lényegéhez. A most vizsgált alkotás az oeuvre egyik legismertebb képe. Főmű, mely magán viseli a festő érett stílusának minden jellegzetességét: szigorú kompozícionális szerkezet, fényitatta színek jellemzik, átszellemített formaadás, melyet kiválóan szolgál a sajátos technika, az olajpasztell könnyed, levegős karaktere. A látványvilág lényegi tartalmát a végletes sűrítés, az archaikus művészet alkotásait idéző összevonás emeli ki. Egry képalkotási módszerét, a lényeg megragadásának folyamatát saját szavai világítják meg legtisztábban: "Először a látottakat ismertté, az ismerteket tudottá, a tudottakat élménnyé, az élményeket magasztossá kell tennünk, hogy művészetet hozhassunk létre." Ez a szublimáció eredményezi Egry művének sallangmentes, lecsupaszított voltát, döbbenetes erejét: a Délelőtti fények a Balatonon a Badacsonyi öböl látványának finom párlata, mely - éppen a lényegtelen elemek leválasztása révén - sűrítve rejti magába a természet egy szinte panteisztikus ihletettségű pillanatának minden varázsát. A lírai hangulatú képet nézve érthetővé válik, hogy Egry művészete kiváló költők és írók sorát megihlette Keresztury Dezsőtől, Weöres Sándortól kezdve Nagy Lászlón keresztül Vas Istvánig. A festmény különleges értéke, hogy egykor Egry talán legkövetkezetesebb, legelkötelezettebb gyűjtőjének kivételes értékű, az életműről teljes keresztmetszetet adó kollekcióját gyarapította. Cseh-Szombathy László főorvos és parlamenti képviselő a festő lelkes támogatója és barátja volt, képeit mindig közvetlenül Egry műterméből vásárolta. A Délelőtti fények a Balatonon a gyűjtemény és egyben az életmű egyik kimagasló darabja, a két világháború közti magyar festészet múzeumi rangú alkotása.

      PROVENIENCE:
      Egykor Dr. Cseh-Szombaty László gyűjteményében.

      KIÁLLÍTVA:
      Tamás Galéria 1928 december. Egry József és Medgyessy Ferenc kiállítása.
      Fővárosi Képtár 1951 december. Egry József kiállítása. (31.sz.) Tihany 1966. Egry József emlékkiállítása.
      Magyar Nemzeti Galéria 1971 december. Egry József gyűjteményes kiállítása.

      REPRODUKÁLVA:
      Ártinger Imre: Egry József. Ars Hungarica 2. Budapest, 1932. 11.kép
      Magyar Művészet, 1934. 337.l.
      Képes Krónika, 1941 május 29. 28.sz. 34. l.
      Tihany 1966. Egry József emlékkiállítása. Katalógus.
      Farkas Zoltán: Egry. Budapest, 1969. 6. kép
      Műgyűjtő, 1972/1. 36. l.
      Láncz Sándor: Egry József. Budapest, 1980. XXX. színes kép
      Egry József arcképe. Szerk.: Fodor András. Budapest, 1980. 19. kép

      IRODALOM:
      Rabinovszky Márius: Két modern magángyűjtemény. In.: Magyar Művészet,
      1934. 335-346.l.
      Ártinger Imre: Egry József. Ars Hungarica 2. Budapest, 1932.
      Farkas Zoltán: Egry. Budapest, 1969.
      Láncz Sándor: Egry József. Budapest, 1980.
      Egry József arcképe. Szerk.: Fodor András. Budapest, 1980.

  9. Egry József - Badacsony

      Elek Artúr 1923-ban egy új Egryről írt a Nyugatban: "Eltűntek azok az atlétaderekú emberalakok és a derűs színek, el a terek távlata és a harmónia vágya. Az új Egry, aki az esztendők tusájából megviselten, de meg is újhodottan került elő, nem harmóniakereső ... lelkének háborgását alakította képekké, azt az érzelmi zűrzavart, amely benne az élet nagyszerű jelenségei előtt, valami szép tájék vagy emberalak, vagy a levegőégnek valami csodás játéka láttára támad. " Minden tökéletlenségek által olyan képességek jutnak benne kifejezésre, aminők csak ritka művészekben: vizionárius erő, mely a természetnek fantasztikus tüneményét újra megalkotja." (Elek, 1923, 425.) Ez az új Egry, a húszas évek elejének expresszionista Egryje azonban még nem a manapság közismert Egry, nem a végtelen nyugalom és a kozmikus derű festője, s nem a balatoni fényharmóniák pasztellbe álmodója. Az 1920-as évek elején Egry olyan szilaj, tüzes, fényszaggatta kompozíciókat festett, mint a Felkelő nap, a Vörös igazság, vagy a Vihar a Balatonon. Az expresszionizmussal Egry minden bizonnyal a háború idején ismerkedett meg feltehetően Kassák körének közvetítésén keresztül. A Vörös igazság például gyakorlatilag elképzelhetetlen az aktivizmus mozgalmától függetlenül. A "régi" Egryt a háború formálta át, a háború tette a "Balaton festőjévé". De ahogy az "új Egry" sem csak a Balaton festője volt, úgy a régi sem csak atlétaderekú munkásokat festett. A sokszor emlegetett Millet és Meunier hatás mellett meg kell emlékeznünk a szimbolista, vagy még inkább a "szintetista" Egryről is. 1905-ben meglehetősen szomorúan és letörten tért haza Párizsból a tanulni vágyó fiatal magyar festő: igazából nem látott ott semmi kedvére való iskolát. A nagy mesterek közül is csak Van Goghról és Gauguinről emlékezett meg meleg szavakkal. Talán Gauguintől, vagy követőitől tanulta el a kontúros festést, az alakok körvonalainak erőteljes hangsúlyozását is, ami nemcsak az 1912-es szimbolista reminiszcenciákat keltő Sétálók, de az 1911-es szociális érzékenységű, realista Rakodómunkások kompozíciójában is domináns tényező. A kontúrok szeretete még az expresszív Egryt is jellemzi, azt az Egryt akire talán mégiscsak jobban illenék későbbi jó barátja, Kállai Ernő kiváló kifejezése: szerkezetes naturalizmus. Egry szerkezetes naturalizmusára az egyik legkiválóbb példát éppen a huszas években keletkezett, feszültségektől terhes Badacsony szolgáltatja, de ismertebb stiláris párhuzamként az 1917-es Badacsonyi szőlőhegyet is említhetnénk még. Mindkét képen hangsúlyos fekete átlós árkok barázdálják a képmezőt és a táj főbb formáit sötét kontúrvonalak jelölik ki. A korábbi példa annyiban tér el képünktől, hogy Egry akkor a kompozíciót sűrű, pasztózus olajtechnikával oldotta meg. A huszas években keletkezett vegyes technikájú Badacsony különlegessége viszont az, hogy a kép feszültségét csak fokozza az eltérő fényű és tónusú olaj és tempera festék kombinálása. A főbb szerkezeti vonalak híg olajjal vannak felskiccelve, míg a színezésben a gyorsabban száradó, matt tempera dominál. Badacsonyi hegyoldalt ábrázoló huszas évekbeli festményünk tipikus gömbölyded fácskáival és szögletes préshazaival nemcsak technikája, vagy stílusa miatt érdemel figyelmet, hanem azért is, mert kiváló vizuális példát szolgáltat a mester egyik legszebb formai ars poeticájához: "Mikor a reggeli nap szétdobja a felhőket és vörös kontúrba foglalja a sugarába eső dolgokat, az árnyékok kékbe nyújtva változtatják formájukat s helyüket. Fényben felnyúlnak a tárgyak és refrénszerűen ismétlődnek az árnyékvonalak, így a kontúr is egy bizonyos színritmussá válik." (Egry breviárium, 162.) A világháború pokla után keletkezett Badacsony különlegessége az, hogy még a színek, a fények, és a kontúrvonalak látszólag disszonáns akkordjai is harmonikus tájképpé egyesülnek Egry keze alatt.

      Irodalom:
      Kállai Ernő: Egry József, Magyar Művészet, 1926/3
      Ártinger Imre: Egry József, Budapest, 1932
      Farkas Zoltán: Egry József, Budapest, 1959
      Németh Lajos: Egry József művészetéről, Művészettörténeti Dokumentációs
      Központ Évkönyve 1959-1960, Budapest, 1961
      Láncz Sándor: Egry József, Budapest, 1973
      Egry breviárium, szerk: Éri István, Budapest, 1975
      Egry József arcképe, szerk: Fodor András, Budapest, 1980
      Láncz Sándor: Egry József, Budapest, 1980
      Fonay Tibor: Egry József badacsonyi évei, Budapest, 1989
      Egry József 1883-1951, szerk: Gopcsa Katalin, Veszprém, 2002
      HS
  10. Egry József - Táj fákkal
      • Egry József
      • Táj fákkal, 1913
      • 100X70 cm
      • Olaj, vászon
      • Jelzés jobbra lent: Egry József 1913
      • Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém Ltsz.: VBM72.1.4

  11. Egry József - Tájkép híddal
    1. Egry József (1883 - 1951) Tájkép híddal 39,5×31 cm olaj, karton Jelezve jobbra lent: Egry József

  12. Egry József - Festő a Balatonparton
      • Egry József (1883 - 1951)
      • Festő a Balatonparton
      • 73x79,5 cm
      • Vegyestechnika, papír
      • Jelezve jobbra lent: Egry József Badacsony

  13. Egry József - Önarckép
    1. Egry József (1883 - 1951) Önarckép, 1903 körül 20X17,5 cm Olaj, papír Jelzés balra lent: Egry József Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém Ltsz.: VBM73.1.1

  14. Egry József - Badacsony
      • Egry József (1883 - 1951)
      • Badacsony
      • 60x88 cm
      • olaj, papír
      • Jelezve jobbra lent: Egry József

  15. Egry József - Balatoni halász
    1. Jelezve jobbra lent: Egry József 930

      Hátoldalon: Állami Zálogház és Árverés Csarnok raglap

  16. Egry József - Napsütötte házak fák között
    1. Jelezve balra lent: Egry József

      Magyar Nemzeti Galéria bírálati száma: 595/1974 és F37

  17. Egry József - Balatoni halász




    1. Szűkszavú, két lábbal a földön járó ember volt Egry József. Ennek megfelelően, ha már arra kényszerült, hogy a művészetről (de csak igen ritkán és áttételesen a magáéról) írjon, akkor ezt rövid, velős, aforizmatikus mondatokban tette. Egyetlen téma (ha szabad ilyen profán szót használni ez esetben) kapcsán eredt csak meg a nyelve, egyetlen téma hozta ki belőle az "apokrif" költőt: a Balaton. "A Balaton a természet örömkönnye. A balatoni embernek két ünnepélyes napja van. Az egyik, amikor a hálója elkészül, a másik, amikor a szőlő a hordóban van." (Egry, 1975. 171.)

      A Balaton még arra is képes volt, hogy Egryt művészeti kérdésekben is szóra bírja. Ilyen irányú megjegyzései ráadásul egyenesen nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megértsük festészetének stiláris és kompozicionális jellegzetességeit. Technikai bravúrjai, csodálatos kolorizmusa, pantheizmusa és mélységesen emberi festészete akkor kerül megfelelő perspektívába, ha odafigyelünk arra, amit mond: "A Balatonnak sajátságos jelenségei, opálos színei, párás fénye, ismétlődő vonalritmusai vannak. Gyors változatai, a misztikus délibábos jelenségektől az elvont absztrahálásig." (Egry, 1975. 168.)

      A Balaton nemcsak életteret és témát, de még teóriát is adott Egrynek. 1943-as sziporkázóan gazdag fénytérbe helyezett Balatoni halásza is innen fakad. A festmény egyszerre absztrakt és misztikus. A Balaton fényzuhataga felbontja, magába olvasztja nemcsak a tájat és a tárgyakat, de a benne és belőle élő embert is. Az absztrakció Egrynél természetesen nem nonfigurativitást jelent, hanem esszencializmust. A formák fényruhába öltöztetett esszenciáját kapjuk. Olyan esszenciát, amely visszatükrözi, a természet, az élet és a művészet igazi (önmagából fakadó és önmagáért való) ritmusát. Ha Egry fényköltészetének van kulcsszava, akkor az a ritmus.

      Egry maga adja meg ezt a kulcsot: "Mikor a reggeli nap szétdobja a felhőket és vörös kontúrba foglalja a sugarába eső dolgokat, az árnyékok kékbe nyújtva változtatják formájukat és helyüket. Fényben felnyúlnak a tárgyak és refrénszerűen ismétlődnek az árnyékvonalak, így a kontúr is egy bizonyos színritmussá válik." (Egry, 1975. 162.)

      KIÁLLÍTVA
      XXIV. Biennale Internazionale d’Arte di Venezia, Venezia, 1948.
      Mostra d’Arte Contemporanea Ungherese, Galleria Nazionale d’Arte Moderna, Valle Giulia, Roma, 1948.

      IRODALOM
      Kállai Ernő: Egry József, Magyar Művészet, 1926/3
      Ártinger Imre: Egry József, Budapest, 1932
      Farkas Zoltán: Egry József, Budapest, 1959
      Németh Lajos: Egry József művészetéről, Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve 1959-1960, Budapest, 1961
      Láncz Sándor: Egry József, Budapest, 1973
      Egry breviárium, szerk: Éri István, Budapest, 1975
      Egry József arcképe, szerk: Fodor András és Szabó Júlia, Budapest, 1980
      Láncz Sándor: Egry József, Budapest, 1980
      Fonay Tibor: Egry József badacsonyi évei, Budapest, 1989
      Egry József 1883-1951, szerk: Gopcsa Katalin, Veszprém, 2002
      HS
  18. Egry József - Erzsébet híd (Esti fények a Duna-parton)
    1. 1925 körül

      Analógiák Egry József: Fehér Balaton, 1925, magántulajdon

  19. Egry József - Tájkép a festővel (Bruges)
    1. PETŐ LILLA GYŰJTEMÉNYE

      Jelezve jobbra lent: Egry József 1911 Bruges

  20. Egry József - Kabinok a Balaton partján


    1. "...Én nem a Balatont, hanem annak világát festem. A Balatonnak sajátságos jelenségei,
      opálos színei, párás fényei, ismétlődő vonalritmusai vannak. Gyors változatai a misztikus
      délibábos jelenségektől az elvont absztrahálásig. ...A Balaton párás fényei átalakítják a
      reális formákat, tárgyakat. A távlatok, perspektívák szüntelenül változnak, alakulnak és
      a fények maguk is képi formát kapnak."

      A háborúból nagybetegen visszatért Egry József számára a Balaton vidéke -művészi alkotásainak ihlető színhelye- hozta meg a gyógyulást, a lelki megnyugvást. Együtt élt a természettel, a varázslatos tájélmények a festői kifejezés kimeríthetetlen forrását kínálták. Ráhangolódott a vízparti élet ritmusára, szeme a végtelen horizont távlataihoz szokott. A párás levegő nedves atmoszférájában érvényesülő fenséges fényjelenségek a természet tárgyainak sajátos jelentést kölcsönöztek. A mester keze nyomán a balatoni táj egyszerre lett transzcendens gondolatok hordozójává, s a festői kompozíció színekből, vonalakból építkező formaegyüttese. A visszatérő képi motívumok a festő mindennapi életének megszokott helyszíneit és látványait idézik. A badacsonytomaji kis présházat, a szőlőkarókkal tűzdelt lankákat, a Balatonba nyúló markáns hegyvonulatokat, a víz és az ég messzeségben egyesülő, gomolygó páráját.
      Az aukción szereplő képen a badacsonyi öböl gyakran megfestett félkaréját ismerhetjük fel.
      A művész visszaemlékezéseiben gyakran olvashatunk a tomaji strandról, a cölöpökön álló színes fürdőkabinokról, melyeknek deszkafalán minden nyáron vonalkákkal jelölték az azévi fürdőzések számát. Egry naponta lejárt a Balatonhoz, magányos horgászpadján üldögélt, ahová keskeny, korlátnélküli palló vezetett. Az ismerősök, barátok többnyire nem merészkedtek a gondolataiba merülő festő közelébe. Csak keveseknek adatott meg, hogy a csendes szemlélődés óráit megoszthatták vele. Hosszasan figyelt, feltöltődött a vízparti jelenségek élményeivel. Átélte a különböző fényviszonylatok változó hangulatait, ekkor érlelődtek festői víziói. Kompozícióit többnyire emlékezetből műtermében festette. A látvány lényegének képi megragadására törekedett. A természeti jelenségekből leszűrt plasztikus érzetek tömör, színes formákká, lendületes ecsetvonásokká, áttetsző festékrétegekké alakultak át. Festményünkön az
      Egry képekre jellemző tiszta komponálás rendezettsége érvényesül. A fehérek, világosszürkék, halványlilák és derengő rózsaszínek árnyalatain keresztül tűnnek elő a távoli hegyek és az égbolttal összemosódó víztükör. A ragyogó okker íves karéja és az apró ecsetvonásokból alakított gömbkoronájú fák alakzatai vezetik szemünket az előtér markánsabb formái felé.
      A szinte geometrikus idomokká egyszerüsített motívumok sötétbarnái és színes kontúrvonalakkal közrefogott vízzöldjei ellenpontozzák a fehérbe játszó háttér messzi távlatait. A harmincas évek tájképein megszokott pasztell- és akvarellhasználat könnyed frissesége helyett itt a sűrű faktúraalakítás szándéka dominál. A fényárban úszó világos víztükröt többrétegűen felvitt tömör felületek fogják össze. A fürdőkabinok erőteljes tömbjeit lazúrosabb olajfestés lazítja fel. A letisztult formákból alakított kompozíciós rend a művész tudatos képi elvonatkoztatásának következménye. Egry József "kevésszavú bölcsességével" a természet és az emberi élet misztériumának ihletett kifejezője.

      Irodalom:
      Artinger Imre: Egry József. Budapest 1932
      Egry József gyűjteményes kiállítása. Fränkel Szalon Budapest 1936,
      (Bevezető: Kállai Ernő: Egry József újabb képei)
      Kassák Lajos: Vallomás tizenöt művészről. Budapest 1942, 25-32. oldal
      Keresztury Dezső: Egy dunántúli festő. Magyar Csillag, 1943.ápr.1.,402-405.oldal
      Bernáth Aurél: Így éltünk Pannóniában. Budapest 1956, 385-388.oldal
      Farkas Zoltán: Egry. Budapest 1969
      Egry József emlékkiállítás. MNG. 1971, (Bevezető: Szíj Béla)
      Egry breviárium.Veszprém 1973
      Fodor András-Szabó Júlia: Egry József arcképe. Budapest 1980
      Láncz Sándor: Egry József. Budapest 1980
      G.M.
  21. Egry József - Taormina



    1. Képek és barátok
      Egry József 1929 végén, négynapos hajóutat követően érkezett meg dél olasz útjának első állomására, Taorminába. Egyik legfontosabb mecénása és gyűjtője, Dr. Cseh-Szombathy László javasolta a krónikus tüdőbetegséggel küszködő festő számára a többhónapos mediterrán utazást. A szicíliai tartózkodás költségeit Egry barátai és műveinek első vásárlói adták össze, mintegy előlegként az ott megfestésre kerülő művekre. Így történhetett, hogy a Taorminában és Palermóban született festmények - a művész hazatérését követően - rögtön Egry első gyűjtőihez, Oltványi Imréhez, Fruchter Lajoshoz és a már említett Cseh-Szombathy Lászlóhoz kerültek.

      Taormina partjainál
      A taorminai két hónap első heteit fenn a hegyen, a város centrumában épült szállodában, a Csontváry által is megörökített görög színház közelében töltötték. Egry és felesége később - egy olcsóbb panzióra bukkanva - leköltözött a tengerpartra: az azúrkék tenger, a ma is elsőszámú turista látványosságnak számító, az apály idején száraz tengerszoroson elérhető kis sziget, az Isola Bella és a környező meredek sziklák együttesének festői látványa több itt készült képének fontos motívuma lett. Szicília délszaki klímája és tobzódó vegetációja lenyűgözte Egryt: "Nem tudunk betelni a sok szép narancs, citrom, meg a virágos kertek sokaságával. Nem szólva a tengerről, az Etnáról meg ezekről az itteni fényekről." - írta haza első benyomásairól.

      Isola Bella
      A Taorminában töltött hetek lázas munkával teltek: fél tucat kép készült el 1930 elején, melyek közül nem egy - méretében és kvalitásában is kiemelkedő - igazi főmű. A most bemutatott alkotás a taorminai képek azon csoportjához tartozik, melyeken az Isola Bella, e romantikus kis sziget mellett elterülő tengeröböl,
      és az azt balról lezáró meredek sziklák jelennek meg. A többi ismert, azonos témájú festménnyel ellentétben azonban Egry ezen a művén nem pusztán az érintetlen, lenyűgöző távlatokban feltáruló természetet jeleníti meg, hanem egy emberi alakot is a kompozíció fókuszába állít. A klasszikus tartású, távolba révedő figura egyrészt Caspar David Friedrich képeinek magányos, a fenséges világegyetem szépségétől és erejétől lenyűgözött szereplőit idézi fel, másrészt -
      a kávéházi asztal meghökkentő beemelésével - a modern civilizáció és az örök természet konfliktusait is felveti.

      Az élmény magasztossága
      A Taormina című festményt - mint Egry érett korszakának csaknem valamennyi kompozícióját - szigorú szerkezet, fénnyel átitatott színek jellemzik, melyen a formák szinte transzparens légiességgel jelennek meg. A zöldek és barnás vörösek ütközése a kék különböző árnyalataival különös dekorativitást kölcsönöznek a festménynek: az apró emberi alak ragyogó aurával kiemelt sziluettje szinte a jel erejével rajzolódik a tenger mélykék foltja elé. Egry képe olyan, mint egy végletekig tisztított, minden felesleges anyagtól megfosztott finom párlat: a látványvilág pillanatszerű illékonysága helyett a lényegi tartalom jelenik meg benne. Egyszerre juttatja a néző eszébe a naiv gyermekrajzok ösztönös lényeglátását és az archaikus művészet stilizáló, összevonó zsenialitását. Egry képalkotási módszerét, a lényeg megragadásának folyamatát saját szavai világítják meg legtisztábban: "Először a látottakat ismertté, az ismerteket tudottá, a tudottakat élménnyé, az élményeket magasztossá kell tennünk, hogy művészetet hozhassunk létre."
      Ez a szublimáció eredményezi Egry műveinek sallangmentes, lecsupaszított voltát, páratlan harmóniáját, mely a most aukcióra kerülő, Szicíliában festett képéről, a Taormina című kompozícióról is sugárzik.

      "Álmaink édeni szigetének bontatlan harmóniája." E szavakkal jellemezte Rácz István, az 1945 utáni műgyűjtés egyik legnagyobb alakja, Egry művészetének szerelmese a festő Isola Bellát ábrázoló képeinek hangulatát. A "létezés örömét és a remény vigaszát" érezte bennük.
      Alapos cikket szentelt Egry Szicíliában készült műveinek és a festőt követve maga is bejárta az 1930-as inspiráló utazás állomásait.
      E kép, s e hozzá írt néhány sor az ő emlékét is hirdesse.

      KIÁLLÍTVA:
      XXIV. Velencei Biennálé (Biennale Internazionale d’Arte di Venezia), 1948. - Kortárs magyar művészeti kiállítás (Mostra d’Arte Contemporanea Ungherese), 1948. április. Galleria Nazionale d’Arte Moderna, Róma

      PROVENIENCIA:
      Egykor Szűcs József gyűjteményében

      IRODALOM
      Rabinovszky Márius: Két modern magángyűjtemény.
      Magyar Művészet, 1934. 335-346.l.
      Ártinger Imre: Egry József. Ars Hungarica 2. Budapest, 1932.
      Farkas Zoltán: Egry. Budapest, 1969.
      Rácz István: Egry József Olaszországban 1929-1930. In.: Művészet, 1971. 3. 9-12. l.
      Láncz Sándor: Egry József. Budapest, 1980.
      Egry József arcképe. Szerk.: Fodor András. Budapest, 1980.
      Egry József 1883 - 1951. Szerk.: Gopcsa Katalin. Veszprém, 2002.
      MP
  22. Egry József - Esti fények a Balatonon, 1921 körül
    1. Egry József azon kevés hazai festőnk egyike, aki önálló emlékmúzeummal büszkélkedhet. Az egykori Gresham-kör legnevesebb mesterei közül Egryt Badacsonyban, Szőnyit Zebegényben, Czóbelt Szentendrén, Bernáthot pedig a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum állandó tárlatán csodálhatja és ismerheti meg a nagyközönség, művészetüket jelentős anyaggal reprezentáló kiállításokon. E festők között is az egyik legismertebb Egry József, akinek neve már életében fogalommá vált és azóta is évről évre növekvő érdeklődés övezi művészetét a hazai és külföldi műbarátok egyre szélesedő körében. Egry életének és festészetének második nagy korszaka az oly sok magyar művészt megihlető Balatonhoz kötődött. Ő maga így vallott erről naplójegyzeteiben: "918-ban Keszthelyen leszereltem, ugyancsak akkor kapott meg a Balaton csudás értékeivel, mely idővel kezdődik, tisztul fejlődésem (piktúrám) az a része – ami addig bizonyos homályba burkolt gyötrődés volt, mondhatnám azt is, hogy magamra találtam szülőföldem levegőjében…"

      A háború utáni pár évben született műveinek legjavát Egry előbb a Balatoni Társaság megalakulását követő első kiállításán mutatta be 1922 elején, majd pedig gyűjteményes tárlat keretében, a budapesti Belvedere Szalonban ugyanez év végén. A Balatoni Társaság kiállításán szereplő Egry-művekről Elek Artúr, a korszak egyik legjelentősebb műkritikusa a következő elragadtatott sorokat írta: "Aki azonban a legcsodálatosabbat látta meg és igyekezett képein láthatóvá tenni, az fiatalaink közül került ki. Egry József  […] Hosszú sorozatnyi tájképpel jelent most meg, […] melyeken példátlan merészséggel a balatoni atmoszféra bámulatos színtüneményeit igyekszik megfogni az impresszionista természet-ábrázolás módján és eszközeivel. Motívumra is, előadásra is rendkívül eredeti ábrázolásai az egész kiállításnak legmegragadóbb darabjai […] A többi kiállított munka között is sok derék mű akad, de az Egry festményeihez fogható szenzációs alkotás persze egy sem." Ezen a tárlaton, feltehetően az itt bemutatott Esti fények a Balatonon is szerepelt, akkor még Balatoni halászok címen. A mű adatokkal bizonyíthatóan ki volt állítva 1928-ban a Nemzeti Szalonban és feltehetően erről a tárlatról vásárolta meg dr. Cseh-Szombathy László, a korban jelentős összegnek számító 600 pengőért. A művész és későbbi orvosa ebben az évben ismerkedtek meg személyesen, s ettől kezdve Cseh-Szombathy rendszeresen vásárolt Egry korábbi és legfrissebb műveiből egyaránt. A korszak más jelentős Egry-gyűjtőivel ellentétben, Cseh-Szombathy néhány év alatt kialakult Egry-kollekciója teljes spektrumában, minden stílusváltásával és átmenetével együtt reprezentálta Egry művészetét.

      Az Esti fények a Balatonon éppoly végletekig őszinte, nyers és energikus alkotás, mint Egry egyik legzseniálisabb képe, az 1921-ben született Vihar a Balatonon. Mint általában a motívum itt is csupán az alkalmat szolgáltatta Egry számára, hogy az adott táj szín- és fényviszonyait összhangba hozza, önálló, csak képben létező és értelmezhető formába öntse. A lebukó nap fényében fürdő halászok körül és felett fénytelített színcsóvák feszülnek eleven ívekbe. E színből és fényből font kötegek elemi erővel száguldanak keresztbe-kasul a kép terében azt érzékeltetve, hogy mint a valóságos táj, úgy a kép is folytatódik a széleken túl körbe-körbe, örökkön-örökké.

      Proveniencia:
      dr. Cseh-Szombathy László gyűjteményéből
      Láncz 1980 életműkatalógus szám: 187.

      Kiállítva:
      A Balatoni Társaság III-ik kiállítása, Budapest, Nemzeti Szalon, 1928 április. (kat. 48.)

      Feltehetően kiállítva:
      A Balatoni Társaság által rendezett Első Balatoni Kiállítás, Budapest, Nemzeti Szalon, 1922 január-február. (kat. 72.)

      Irodalom:
      N.n. [Elek Artúr]: Balatoni kiállítás. A Műbarát, 1922/2, 48-49.
      Láncz Sándor: Egry József. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1980, 152.

      Analógiák:
      Keszthelyi halászok, 1920 körül, olaj, karton, 34,5 x 48 cm, Veszprém, Bakonyi Múzeum, ltsz.: 73.33.1. – Reprodukálva: Egry József. Szerk. Gopcsa Katalin, Veszprém, VMMI, 2002, 50.
      Vonat füstje, 1920 körül, olajpasztell, ismeretlen helyen
      Reprodukálva:
      Farkas Zoltán: Egry. Bp. Corvina, 1969, 4. kép.
      Vihar a Balatonon, 1921. –  Repro és adatok Kieselbach 2000 őszi aukció, kat. 11.
      RA


       

       

  23. Egry József - Kikötőmunkások, 1911 körül
    1. Oeuvre-jegyzék: 103. In.: Láncz Sándor: Egry József. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, Budapest, 1980.

      Proveniencia.
      - korábban Nagy István gyűjteményében (1971)
      - majd Pető Lajos tulajdonában (1980)

      Kiállítva:
      - Egry József emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1971. december, katalógus: 25.

       

  24. Egry József - Festő

    1. Az ihlető táj
      Egyetlen magyar festő sorsa és életműve sem forrt össze szorosabban egy természeti táj ihletet adó látványvilágával, mint Egry Józsefé a Balaton varázslatos atmoszférájával. A művész 1920-as évek során kialakuló, senki máséhoz nem hasonlítható festői nyelve ebben a tájban, az itt élő emberek lelki világában talált inspiráló élményforrásra. A most bemutatott, Festő című kép ennek a már-már szakrális jellegű kapcsolatnak egyik legszebb művészi megfogalmazása: lebegő, testetlen foltjai olyan szűkszavú, mégis zamatos lényeglátással öntik formába a természet és a művész találkozását, ahogy egy nemes bor ízzé és illattá transzponálja a szőlőt termő táj valamennyi karaktervonását. A gyermekrajzok ösztönös stilizáló látásmódja, őszinte hangja és az archaikus művészet összevonó zsenialitása sugárzik a képről, melyen a látványvilág pillanatszerű illékonysága helyett a lényegi tartalom súlyos igazsága ölt testet.

      Badacsonyi emlék
      Kállai Ernő, a 20. század egyik legjelentősebb magyar művészettörténésze 1924 nyarán találkozott először Egryvel a badacsonyi szőlőhegyen, a festő házának kertjében. A Bauhaus egykori teoretikusa, a konstruktivizmus elszánt propagátora életre szóló élménnyel gazdagodott e hajnalig tartó beszélgetéssel.
      Mélyen átérezte a táj és festője között kialakult transzcendens kapcsolat ihlető erejét és a következő szavakkal festette le Egry alkotói világát: "Ez a festészet azokból a világtól elzárt szellemi kapcsolatokból él, melyek a balatoni tájhoz: magányos hegykupoláihoz, az érett szőlő illatával átjárt atmoszférájához, varázsos, víztükrözte fényeihez, a pásztorokhoz és a szántó-vető parasztokhoz fűzik. Ez a természettel való, a lélek legmélyebb forrásaiból táplálkozó egység emeli Egry művészetét boldogítóan tiszta festői költészetté."

      A gyűjtés művésze
      Egry József most bemutatott, Festő című alkotása egykor az 1945 utáni magyar műgyűjtés egyik legnagyobb hatású kollekcióját gazdagította. Minden túlzás nélkül állítható: Rácz István a gyűjtés művésze volt. Aki valaha beszélt vele művészetről, műgyűjtésről, az tudja, hogy talán senki sem volt, aki mélyebben megélte volna választott kedvenceinek, Gulácsy, Vajda, Egry és Nagy István képeinek fenséges áhítatát. Gyűjtő és gyűjteménye közötti kölcsönhatás nála, nemes csendet sugárzó lakásának falai között elementárisan intenzív volt: talán nem is Ő idomult a művek hangulatához, hanem a kollekcióba illesztett műalkotások alakultak át, hogy harmonikus egységet alkossanak tulajdonosuk emberi karakterével. Minden szeglet, minden részlet igazolta, hogy Rácz valódi alkotásként élte meg a művek kiválasztását és elhelyezését. Független szellemmel, önálló értékítélettel komponálta meg válogatását, ami példaadóvá vált a magyar műgyűjtés történetében. Nála közös nevezőre kerülhettek Gulácsy áttetsző, légies pasztelljei, Egry balatoni tájképei, Nagy István testetlenné váló tájai, valamint Vajda és Bálint transzcendens képei. Az évtizedek során folyamatosan sűrítette műtárgyanyagát, mely így olyan töménységűvé, tisztaságúvá, esszenciálissá vált, hogy szinte elveszítette materiális jellegét. Újabb és újabb rétegeket hántott le kollekciójának kezdetben nedvdús, végül egyre töményebb testéről, hogy végül eljusson a maghoz, kedvenc művészei legjellemzőbb, legfontosabb műveihez. A gyűjtemény végső állapotában a most bemutatott mű, a Festő című kép reprezentálta egyedül Egry művészetét. A fenséges Vajdák, Gulácsyk és Nagy Istvánok mellett, a válogatott válogatottjában ez a mű hirdette alkotója páratlan művészi tehetségét.

      Proveniencia:
      Egykor Dr. Baltschik Nándor, majd Dr. Rácz István gyűjteményében.

      Kiállítva:
      Dr. Rácz István gyűjteményének kiállítása. Somogyi Képtár, Kaposvár, 1979.
      Modern magyar festészet legszebb képei II.Kieselbach Galéria, Budapest, 2004 606.o. 1184. kép

      IRODALOM
      Ártinger Imre: Egry József. Ars Hungarica 2. Budapest, 1932.
      Farkas Zoltán: Egry. Budapest, 1969.
      Rácz István: Egry József Olaszországban 1929-1930. In.: Művészet, 1971. 3. 9-12. l.
      Láncz Sándor: Egry József. Budapest, 1980.
      Egry József arcképe. Szerk.: Fodor András. Budapest, 1980.
      Egry József 1883 - 1951. Szerk.: Gopcsa Katalin. Veszprém, 2002.
      MP
  25. Egry József - Pompei (Vezúv)

    1. Egry első, több hónapos olaszországi utazásának története a 20. századi magyar művészeti mecenatúra egyik legszebb fejezete. A történet elindítója - mint oly sokszor a húszas-harmincas évek során - Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum legendás igazgatója volt, aki nem akarta tétlenül nézni a festő egyre romló egészségi állapotát, s gyűjtést kezdeményezett a kortárs magyar művészet elszánt támogatói között. Az itáliai utazás ötlete, megszervezése és a szükséges anyagiak megteremtése dr. Cseh-Szombathy László nevéhez fűződött, aki 1925-ben, Oltványi Ártinger Imre közvetítésével találkozott először Egry Józseffel. A Csónakkikötő című kép megpillantása, majd megvásárlása egy csapásra a festő legelkötelezettebb gyűjtőjévé tette: Oltványival, Fruchterrel és Radnaival ellentétben, akik vásárlásaik során a korabeli magyar képzőművészet széles palettájáról válogattak, ő szinte kizárólag Egry képeit illesztette kollekciójába.
      Az itáliai utazás 1929 végén kezdődött. A festő és felesége négynapos hajóutat követően érkezett meg dél olasz útjának első állomására, Taorminába. Az itt töltött, közel két hónap alatt olyan remekművek születtek, mint az Isola Bella és a Taorminai hegyek között című kompozíció. Feltehetően a következő esztendő márciusának első hetében - Palermo, Positano és Nápoly érintése után - érkeztek meg Pompeibe, ahol Egry az olasz út talán legszebb heteit tölthette. Fónagy Bélának írt, március 15-én kelt leveléből jól érzékelhetjük, hogy a festő ihletet adó környezetre talált a Vezúv lábánál. "Nagyon kedves hely. Szeretem ezt a csöndes, szépvonalú színes vidéket. Nekem talán még ez a legszimpatikusabb az összes eddigi olaszországi helyeink közül. Műértékeiről nem is szólva, ami maga megéri azt a nagy áldozatot, amivel idáig eljutottunk.  nagy élmény volt a számunkra ez a pár hónap, aminek hatását, előnyét talán később érzi az ember."
      A leheletfinom árnyalatokkal formába öntött, éteri könnyedségű Vezuv Egry egyik legérettebb alkotása. A látványvilág lényegi tartalmát a végletes sűrítés, az archaikus művészet alkotásait idéző összevonás emeli ki.
      A festő képalkotási módszerét, a lényeg megragadásának folyamatát saját szavai világítják meg legtisztábban: "Először a látottakat ismertté, az ismerteket tudottá, a tudottakat élménnyé, az élményeket magasztossá kell tennünk, hogy művészetet hozhassunk létre." Ez a szublimáció eredményezi a Vezuv című kép sallangmentes, lecsupaszított voltát, döbbenetes erejét. A festmény különleges értéke, hogy egykor Egry talán legelkötelezettebb gyűjtőjének kivételes értékű, hibátlan kvalitásérzékkel válogatott kollekcióját gyarapította. Cseh-Szombathy László főorvos és parlamenti képviselő a festő lelkes támogatója és barátja volt, képeit mindig közvetlenül
      Egry műterméből vásárolta. A Vezuv című alkotás a gyűjtemény és egyben az egész életmű egyik kimagasló darabja, a két világháború közti magyar festészet múzeumi rangú alkotása.
      MP
  26. Egry József - Földmunkások, 1913 körül
    1. Oeuvre-jegyzék: 130. In.: Láncz Sándor: Egry József. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, Budapest, 1980.

      Proveniencia:
      - korábban Balogh Pálné tulajdonában (1980)

  27. Egry József - Úton
    1. Oeuvre-jegyzék: 456. In.: Láncz Sándor: Egry József. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, Budapest, 1980.

      Kiállítva: Egry József festőművész gyűjteményes kiállítása. Fränkel Szalon, Budapest, 1936. április, katalógus: 24.

      Feltehetőleg kiállítva: Almásy-Teleky Éva - Batthyány Gyula- Egry József festményei, Borbereki K. szobrai, Schmahl Selyestte bábui. Almásy-Teleki Művészeti Intézet, Budapest, 1939. március 5-19. katalógus: 114.

      Aukcionálva: BÁV 12. árverés, 29. tétel

  28. Egry József - Szajna-part
    1. Kiállítva:
      Ifjúság. Fiatal modern magyar festők kiállítása. Könyves Kálmán Szalon, Budapest, 1907. katalógus: 24.
      Egry József gyűjteményes kiállítása. Kieselbach Galéria, Budapest, 2007. április 14–22.

      Kiállítva és reprodukálva:
      Egry József emlékkiállítás. László Vargart, Budapest, 2003. október 30. – november 22.
      Antik Enteriőr, Műcsarnok, Budapest, 2003. november 26–30. katalógus: 4.

  29. Egry József - Ablakon kinéző nő

    1. "Otthon-képek"
      Egry életművében külön egységet jelentenek az úgynevezett "otthon-képek". Ez a mindig lírai, inkább önvallomásnak tekinthető képtípus időről-időre felbukkan a festő harmincas és negyvenes éveiben készült alkotásai között. Bennük a művész saját és családja lélekállapotát tárja fel leheletfinom képi szimbolikával. Kompozícióit tekintve Egry legizgalmasabb alkotásai tartoznak az "otthon képek" közé, így például az 1932-es Hébérező a maga optimizmusával és nyitottságával, vagy az 1934-es Ajtó mögött, nyomasztó térbeliségével ? a piktúra és a család az egyik oldalon, minden egyéb a képen kívül helyezkedik el. A harmincas évek közepén újra optimista önvallomások következnek, mint például a Támaszkodó (1935), ám a rövid életű bizakodást hamarosan felváltja a háború megrázkódtatása, és Egry újra bezárkózik ezeken a képeken: 1941-ben újra drámai hangvételű alkotások következnek, mint például az Önarckép ráccsal, valamint ennek párdarabja a Töviskoszorús Krisztus. 

      1941
      Az 1941-es "otthon képeken" Egry rendre két alapvető kompozíciós formulát alkalmaz. Az egyiken az ablak felülete megegyezik a kép síkjával. (Ezt Egry már korábban is használta.) A másik típus teljesen új megoldás az életművön belül: itt az éppen nyíló "esetleg záródó" ablak, valamint a kép és az ablak síkjának egymással szöget bezáró komponálása jelenti az újítást. Ilyen az Ablakon kinéző nő is.
      Az épp csak résnyire tárt ablak mozgásának iránya eldönthetetlen, de a kép szimbolikája szempontjából azonban teljesen érdektelen. A festmény fő motívuma a kitekintő asszony, melyen arcáról aggodalom olvasható le. Ugyanez a kompozíciós megoldás köszön vissza képünk legközelebbi párdarabján az Önarckép tájjal című alkotáson is. Itt maga a festő tekint ki a balatoni tájba, szemében rémület, keze ökölbe szorítva. E két alkotás, szemben mondjuk az Önarckép ráccsal, valamint a Töviskoszorús Krisztussal ? az alaposan megmozgatott síkoknak köszönhetően ? már nem statikus, ikonikus kompozíciók. A kontemplatív szemlélődő magatartást ideges, izgatott várakozás váltja fel.

      Transzparencia
      Az "otthon-képeken" rendre megjelenő üvegfelületek ? akárcsak Egry opálos fényű vibráló tájképein a pára ? a transzparencia, az áttetszőség optikai lehetőségeinek a kiaknázását szolgálja. Nincs egy enteriőr, egy szoba, ahol ne tűnne fel az ablakon, ajtón beszűrődő fény átszellemítő játéka. "Engem a fény maga izgat. Az atmoszféra, amely architektonikus. Nálam a fény, a pára formát nyer, mint maga a figura." Egry "otthon képei" e tekintetben a tájképek történet nélküliségét, szótlanságát idézik, ahol a festő képes egyszerű képi megoldások alkalmazásával egész emberi történeteket mesélni. Ebben utánozhatatlan Egry "otthon-képeinek" sorozata.

      Proveniencia:
      korábban Bernáth Aurél tulajdonában

      Kiállítva:
      Egry József emlékkiállítás. Home Galéria, Budapest, 2000. január 18. – február 10.
      Egry József gyűjteményes kiállítása. Kieselbach Galéria, Budapest, 2007. április14. – 22.
      KG

       

  30. Egry József - Vörös nap
    1. Oeuvre-jegyzek: 362. In.: Láncz Sándor: Egry József. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1980.

      Aukcionálva:
      - BÁV 13. árverés, 32. tétel

      Proveniencia:
      - korábban Rácz István gyűjteményében

      Kiállítva:
      - A Nemzei Szalon Művészeti Egyesület törzstagjai első kiállítása. Nemzeti Szalon, Budapest, 1941. április 26. – május 11. katalógus: 24.
      -Egry József gyűjteményes kiállítása. Kieselbach Galéria, Budapest, 2007. április 14–22. Badacsony (Esti fények) címen

  31. Egry József - Verekedés
    1. "Abban az időben állítottam ki először a Nemzeti Szalonban (19-20 éves lehettem). És ez időben több festő biztatására vittem föl Lyka Károlyhoz pár munkámat az akkori "Művészet" (Új Idők) szerkesztőségébe. Ez nagy és emlékezetes eset lett életem körül. Lyka volt talán az, aki sok olyanra hívta föl a figyelmem és pártfogásával olyanokkal ismertetett meg, mint senki más addig. Szerzett munkákat. …Nála ösmerkedtem meg többek közt Mednyánszkyval és Farkas Pistával, aki akkor még gimnazista volt. Na meg Róthtal (Réth Alfréd), akivel együtt utaztam Párizsba. Mednyánszkynak a Vasvári Pál utcában volt a műterme akkoriban. Többször voltunk együtt társaságában. Bámultam képeit. De még jobban alakját, életmódját. A legzüllöttebb figurákkal – élősdiekkel, rovottmúltúakkal – vetette magát körül, a legkülönbözőbb (úri ?) társadalmiakkal vegyest. … Folyton festettem, éjjel-nappal rajzoltam, komoly alaposság nélkül, ösztönösen. Mindent az élet fenntartásához mértem. A kenyérkérdést egy pillanatra sem tudtam különválasztani a piktúrától, művészettől." – írja Egry József visszaemlékezéseiben pályakezdéséről. A lehető legnagyobb nyomorban tengődő, helyét kereső fiatalembert tehát Lyka Károly erkölcsi és anyagi támogatása, valamint Mednyánszky Lászlóval való kapcsolata erősítik meg művészi elhivatottságában.

      Saját bevallása szerint ízlése ekkoriban még Munkácsy, Paál és Székely festői szemlélete által meghatározott. Első külföldi útja is Münchenbe vezet 1904-ben. Az anekdotikus zsáner műfajában alkotott korai műveire azonban nemcsak az említett nagymesterek, hanem a közepes művészi teljesítményre képes "műcsarnoki festők" alkotásai is hatottak, elsősorban témaválasztásaikkal. Rajzai 1904-től jelennek meg előbb a Képes Családi Lapok, majd a Művészet és az Új Idők hasábjain. Szintén 1904-ben festi meg itt bemutatott művét, a Verekedést.

      A félelmében falhoz lapuló, felsebzett könyökű, támadóinál csupán egy fokkal jobban öltözött figura és elgurult kalapja között bontakozik ki a dráma tulajdonképpeni második felvonása, amint a két rabló egymásnak esik a szétfeslett erszényből előbukkanó pénzérméken. A véres kövezeten csillogó arany látványától eszüket veszett, emberi mivoltukból kivetkezett alakok konfliktusa talán még drámaibb mint a jelenet előtörténeteként feltételezhető utcai rablótámadás. Ugyanis míg a megtámadott polgár nem tekinthető komoly ellenfélnek s így a kalandot megúszhatja könnyebb sérülésekkel, addig a két útonálló között valóságos élethalálharc feszül. Könnyen lehet, hogy Egry nem elbeszélésből, hanem saját tapasztalatából kiindulva választotta témáját, mint ahogy személyes élmények lehettek ihlető forrásai Hamiskártyások (MNG) – mely képünk legközelebbi párhuzama – , és Menhely előtt I. (Mgt) című 1903-4 körül született festményeinek is.

      Itt tárgyalt művét Láncz Sándor, 1980-as monográfiájának oeuvre-katalógusában Verekedő suhancok címen említi (kat. sz.: 22.), közvetlenül a szintén 1904-ben született Vitatkozó munkások című alkotása előtt. E korszakban festett műveivel Egry folytatója a Munkácsy-, Kernstok-, Fényes-, Mednyánszky-féle szociális indíttatású piktúrának. Ingyenétkezők című, 1905-ben a Nemzeti Szalonban kiállított, gróf Edelsheim-Gyulay Lipót által ekkor megvásárolt művével kapcsolatban írja Lyka Károly: "Megrajzolja, megfesti azt az utcai képet úgy, ahogy látta. Nála az a fő, hogy nagyon behatóan, tömören, jellemzetesen kerüljön a látott kép kifejezésre. Hogy úgy álljanak ott ezek a szegény emberek, zsúfoltan, megrogyva, mint ahogyan látta. És hogy egészen meglegyen minden alak mozdulatában, gesztusában az éhség mohósága. Idáig megy."  Lyka elemzése kevés változtatással Egry Verekedést ábrázoló művére is vonatkoztatható.

      Irodalom:
      Farkas Zoltán: Egry. (A Művészet Kiskönyvtára 42.) Corvina Kiadó, Budapest, 1969.
      Egry József: Emlékek életem körül. In.: Egry Breviárium. Budapest, 1973.
      Láncz Sándor: Egry József. Corvina Kiadó, Budapest, 1973.
      Láncz Sándor: Egry József. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1980. – Kat. sz.: 22.
      Egry József arcképe. Egry József írásai – Irások Egry Józsefről. Magyar Helikon, 1980.

       
       

       

  32. Egry József - Keszthelyi öböl
    1. "A látottakat ismertté, az ismerteket tudottá, a tudottakat élménnyé, az élményeket magasztossá kell tennünk, hogy művészetet hozhassunk létre."
      (Egry József naplójegyzete)

      Egry József a háborúban szerzett betegségéből kifolyólag került 1916-ban a badacsonyi kórházba, ekkor ismerkedve meg a művészetére nézve oly meghatározó jelentőségűvé vált balatoni tájjal és későbbi feleségével Pauler Juliannával. 1918-ban közös otthonukat kialakítva Keszthelyen telepedtek le.

      A háború után Egry először 1922 januárjában mutatta be újabb műveit a Balatoni Társaság első kiállításán. A kritika elragadtatással üdvözölte Egry új stílusát, mely gyökeresen különbözött a művész korábbi éveinek szecessziós dekorativitású irányától. Elek Artúr az "impresszionista természet-ábrázolás" merészen újszerű módját emelte ki, Kállai Ernő pedig Egry ekkori műveiben találta meg az általa speciálisan magyar sajátosságként értelmezett "expresszív naturalizmus" legelemibb erejű megnyilvánulását.

      Egry 1924-ben Németh Antalhoz írott válaszlevelében az általa kedvelt szerzők között említette Schmitt Jenő Henrik filozófus nevét. Az újgnoszticizmus gondolatrendszerét kidolgozó Schmitt tanainak hatása kimutatható Egry háború utáni világképének alakulására, melyet naplójegyzetei mellett művei is bizonyítanak.

      "A religió ősformája a nagy természet szemléletéből keletkezik, bár az, amit az ember szemlélni óhajt, saját bensejének végtelensége s végtelen gazdagsága. […] a nagy természet jelenségei közül pedig a napnak mindent betöltő világossága, a tenger mérhetetlensége, a levegő, a csillagos ég mélysége azok a jelenségek, amelyek mindenekfölött megragadják a lelkét és ébresztik fantáziáját. Azonban az ember ebben a határtalanban voltaképpen nem a kültermészet formáját, hanem önmagát látja és keresi…" – Schmitt ezen gondolatainak pontos párhuzamai találhatóak Egry naplójegyzeteiben, melyek azt bizonyítják, hogy az Elek Artúr által említett "impresszionista természet-ábrázolás"-nak vajmi kevés köze volt a festő 1918 utáni alkotói módszeréhez.

      Mint Egry írja – "Az érdekelt, látott dolgokkal addig foglalkozom, amíg a lényeg emlékben föl nem szívódik." – tehát a természet tanulmányozása csupán kiindulópont és nem végcél volt számára.

      A Keszthelyi öböl című festménye is ilyen emlékeken átszűrt, a nyers naturát átszellemítő alkotás. A meghatározhatatlan év- és napszakban ábrázolt balatoni táj előterében két egymáshoz simuló emberi alak halad a távolbafutó út végén felsejlő templom felé. A szimbolikus mondanivaló fennkölt pátosztól mentes bensőséges líraiságát ellenpontozza a festésmód viharzó dinamikája. Egry táj-emlékképén a hajszálvékony szerkezeti vázra épített színtömbök és fénytömegek zaklatott ecsetkezeléssel közvetítik a festő pillanatnyi lelkiállapotát. Alak és tárgy, természeti képződmény és térköz, valamint az ezeket magábaölelő tér univerzális összhangja, egyenrangúsága jellemzi a kompozíciót, mely túlnőve a képkeret határain tág teret enged az alkotó képzeletnek. Mint Egry egyik naplójegyzetében írta: "Soha nem felejtem el, hogy a táj, ami előttem van, mögöttem folytatódik." A görbült horizontvonallal képzeletbeli kört kijelölő festő nem kívülállóként, hanem az őt körülvevő világ gyújtópontjába helyezkedve, monumentális festői vízióban sugározza vissza a begyűjtött szín- és fényélményeket. A teremtő aktus befejezéseként a művet névjegyével látta el, majd a tér és idő folyamából kiszakítva és lehorgonyozva jelölte meg elkészültének helyét és idejét: "Egry József Keszthely 920".

      A műalkotás Várkonyi Zoltán, a hírneves színész, rendező és színházigazgató gyűjteményét gazdagította egykor. 1922-es bemutatását követően szerepelt a nagykanizsai múzeum által 1968-ban rendezett tárlaton és a Magyar Nemzeti Galéria 1971-es Egry József emlékkiállításán.

      Proveniencia:
      Várkonyi Zoltán majd Várkonyi Gábor gyűjteményében.

      Kiállítva:
      A Balatoni Társaság I. kiállítása. Budapest, Nemzeti Szalon, 1922. január. Keszthelyi öböl.
      Egry József kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria és magángyűjtők anyagából. Nagykanizsa, Thúry György Múzeum, 1968. Kat. sz. n. Tájkép.
      Egry József emlékkiállítása. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1971. december. Kat. sz.: 62. Keszthelyi öböl.

      Felhasznált irodalom:
      Schmitt Jenő: Művészet, Etikai élet, Szerelem. Budapest, Táltos kiadása, 1917.
      [Elek Artúr]: Balatoni kiállítás. A Műbarát, 2. évf. 2. sz. 1922. 48-49.
      Egry breviárium. Szerk.: Éri István. Budapest, 1973.
      Láncz Sándor: Egry József. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1980.
      Egry József bibliográfia. Szerk.: Varga Béla. Veszprém, 1982.
      Láncz Sándor: Egry József világképéről. In.: Ars Hungarica, 12. évf. 1. sz. 1984. 87-92.

  33. Egry József - Napfényes Balaton (Badacsonyi öböl)
    1.  

      A Balaton nemcsak életteret, lakhelyet, de állandó témát is biztosított Egry József számára. A Napfényes Balaton a badacsonyi öböl látványának finom párlata, mely sűrítve rejti magába a természet egy szinte panteisztikus ihletettségű pillanatának minden varázsát. A Napfényes Balaton technikailag, stilisztikailag és szimbolikájában is klasszikus Egry mű.

      A Balaton ihlette technikai bravúr, a csodálatos kolorizmus Egryt folyamatos alkotói kényszerben éltette: "A Balatonnak sajátságos jelenségei, opálos színei, párás fénye, ismétlődő vonalritmusai vannak. Gyors változatai, a misztikus délibábos jelenségektől az elvont absztrahálásig." (Egry, 1975. 168.)

      A Balaton fényzuhataga felbontja, magába olvasztja a tájat és a tárgyakat, legelésző tehénet és csónakházat. A balatoni fénytér ráadásul melegebb és világosabb az átlagosnál, mert a Balaton "Napja" megkettőződik. Az egyik az égen tündököl, ugyanakkor a vízben tükröződik, és az aranyszín fényzuhatagában a kettő egyesül. A nap, a víz és a párás levegő együttes hatása a figurákat is feloldja és magába olvasztja, talán ennek köszönhető, hogy a Balaton terében minden figura valamilyen ünnepi megjelenésben magasztosul. Egry festményének fényreflexekben feloldódó formáihoz maga adja meg a kulcsot: "Mikor a reggeli nap szétdobja a felhőket és vörös kontúrba foglalja a sugarába eső dolgokat, az árnyékok kékbe nyújtva változtatják formájukat és helyüket. Fényben felnyúlnak a tárgyak és refrénszerűen ismétlődnek az árnyékvonalak, így a kontúr is egy bizonyos színritmussá válik." (Egry, 1975. 162.)

      Egry képe magán viseli a festő érett stílusának minden jellegzetességét: szigorú kompozícionális szerkezet, fényitatta színek jellemzik, átszellemített formaadás, melyet kiválóan szolgál a sajátos technika, az olajpasztell könnyed, levegős karaktere. A mester által kifejlesztett olaj-pasztell technika a Balaton világának teljesen egyéni ábrázolatát adja. A tagadhatatlanul stílushatározó fényszimbolika illetve az architektonikus fény-nyalábok és széles pásztájú fénytörések alkalmazása révén Egry az expresszionizmus formanyelvén fejezte ki magát, miközben egyéni stílust teremtett.

      A festmény különleges értéke, hogy egykor Egry elkötelezett gyűjtőjének Kovács Dezső igazságügyi festmény szakértő kollekcióját gyarapította. A Napfényes Balaton a gyűjtemény és egyben az életmű egyik kimagasló darabja, a két világháború közti magyar festészet múzeumi rangú alkotása.

      Reprodukálva:
      Kovács Dezső igazságügyi szakértő Gyűjteménye 

      Lexikális referencia:
      Magyar Festők és Grafikusok Adattára:149, Művészeti Lexikon:I/589
      Benezit:4/123 Vollmer:2/16

      Irodalom:
      Kállai Ernő: Egry József, Magyar Művészet, 1926/3
      Ártinger Imre: Egry József, Budapest, 1932
      Genthon István: Egry József Budapest, 1948
      Farkas Zoltán: Egry József, Budapest, 1969
      Németh Lajos: Egry József művészetéről, Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve     1959-1960, Budapest, 1961
      Láncz Sándor: Egry József, Budapest, 1973
      Egry breviárium, szerk: Éri István, Budapest, 1975
      Egry József arcképe, szerk: Fodor András és Szabó Júlia, Budapest, 1980
      Láncz Sándor: Egry József, Budapest, 1980
      Fonay Tibor: Egry József badacsonyi évei, Budapest, 1989
      Egry József 1883-1951, szerk: Gopcsa Katalin, Veszprém, 2002
      Rabinovszky Márius: Két modern magángyűjtemény. In.: Magyar Művészet, 1934. 335-346.l.

  34. Egry József - Fonyódi hegyek nyári fényben
    1. Oeuvre-jegyzék: 375.
      In.: Láncz Sándor: Egry József, Képzőművészeti Alap, Budapest, 1980.

      Proveniencia:
      korábban Fellegi István tulajdonában (1971)
      majd Vasilescu János gyűjteményében (1980)

      Kiállítva:
      Egry József emlékkiállítása.
      Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1971. december, katalógus: 143.

       

       

       

  35. Egry József - Svábhegyi részlet
    1.  

      Oeuvre-jegyzék: 231.
      In.: Láncz Sándor: Egry József.Képzőművészeti Alap, Budapest, 1980.

      Proveniencia:
      korábban Várkonyi Gábor tulajdonában (1968–1980)

      Kiállítva:
      Egry József kiállítás.Thúry György Múzeum, Nagykanizsa, 1968.
      katalógus: szám nélkül (Svábhegyi részlet címmel)

       

  36. Egry József - Balatonparti ősz
    1. Irodalom

      Kállai Ernő: Új magyar piktúra. Budapest, 1925.Ártinger Imre: Egry József. Budapest, 1932.Farkas Zoltán: Egry. Budapest, 1969.Láncz Sándor: Egry József. Budapest, 1980.Egry József arcképe. Szerk.: Fodor András. Budapest, 1980.Egry József 1883–1951. Szerk.: Gopcsa Katalin. Veszprém, 2002.

  37. Egry József - Badacsony
    1. PROVENIENCIA:
      korábban Práger Pál tulajdonában (1937)

      KIÁLLÍTVA ÉS REPRODUKÁLVA:
      A Szinyei Merse Pál Társaság művésztagjainak VI-ik kiállítása.
      Ernst Múzeum, 1937. október 17. – november 14. katalógus: 135.

      REPRODUKÁLVA:
      Magyar Művészet, 1937. 357.

      FÉNYKÖLTÉSZET

      Kállai Ernő, Egry első komolyabb méltatója, őszinte rajongással ír a festő húszas években készült képeiről: „amennyire immaterialitásról magyar tudatviszonylatok között egyáltalán beszélni lehet, Egry piktúrája az anyag legtökéletesebb átszellemülését jelenti ... ” (Új magyar piktúra), majd a Művészet című folyóiratban: „ ... igazi délibábos szín- és fényköltészet. Nem holmi irodalmi motívumok, hanem festőelemeinek, összhangjainak szuggesztív érzésvilága révén. Ősi káprázatokat ébresztő és mégis új, mégis európai művészet ez. Szenvedélyes, nagy lendületeiben és szélesen merengő nyugalmában egyaránt sajátosan magyar. Gyönyörű, értett piktúra, melyet büszkén vallhatunk magunkénak.”

      Kállai az elsők között ismerte fel, hogy Egry művészetében a fény nem a tömeg és a plaszticitás kiemelésének szolgálatában áll, s az nem is csupán a művészi öncélúság eszköze a festő kezében. A fény átfúrja, lazítja és bomlasztja a teret, a tárgyakat, a sötétséget és a légkör párás, zavaros fátylát. Mélységeket áraszt, és sugarakból font boltozatot épít a tó fénylő felülete fölé. A fény újfajta értelmezése az 1920-as évek elejétől egyre fokozottabban és tisztábban jut uralomra az életműben, melynek hatására a természet képe tökéletesen átszellemül Egry festészetében.

      EGRY „OTTHON KÉPEI”

      Egry életművében külön egységet jelentenek az úgynevezett „otthon képek”. Ez a lírai, inkább önvallomásnak tekinthető képtípus időről-időre felbukkan a festő harmincas és negyvenes éveiben készült alkotásainak sorában. Bennük a művész saját és családja lélek állapotát tárja fel lehelet finom képi szimbolikával. Ez a tematika rejti a festő legizgalmasabb kompozícióit. Az 1932-es Hébérező a maga optimizmusával és nyitottságával, vagy az 1934-es Ajtó mögött, nyomasztó térbeliségével − a piktúra és a család az egyik oldalon, minden egyéb a képen kívül helyezkedik el. A harmincas évek közepén újra optimista önvallomások következnek, mint a Támaszkodó (1935), valamint a meghitt nyugalmat árasztó, idillikus hangulatú Badacsony is.

      BADACSONY

      Egry fényköltészetének egyik legizgalmasabb darabja az 1936-ban készült Badacsony. A kép fő témáját a két beszélgető, és a lámpa fölé boruló fa fényben megelevenedő lombkoronája jelenti. A központi motívumot balról a férfialak erőteljes árnyéka, jobbról pedig az alkonyati fényben megmutatkozó dombok sziluettjei keretezik. Az asztal közepén álló lámpa aurát von a figurák köré. Ez a szétterülő szín-köntös egyetlen célt szolgál: a fény immanens, s mindent megelevenítő erejének bemutatását.

      Az „otthon képeken” rendre megjelenő belső fényforrások, üvegfelületek − akárcsak Egry opálos fényű vibráló tájképein a pára − a transzparencia, az áttetszőség optikai lehetőségeinek kiaknázását szolgálja. Nincs egy enteriőr, vagy meghitt kerti jelenet, ahol ne tűnne fel az ablakon, ajtón beszűrődő, vagy a különböző pontokon elhelyezett fényforrások átszellemítő játéka. „Engem a fény maga izgat. Az atmoszféra, amely architektonikus. Nálam a fény, a pára, formát nyer, mint maga a figura.” Egry „otthon képei” e tekintetben a tájképek történet nélküliségét, szótlanságát idézik, ahol a festő képes egyszerű képi megoldások alkalmazásával egész emberi történeteket elmesélni.

      Kaszás Gábor

  38. Egry József - Aranyöböl Nerviben
    1. \n \n

      Képtörténet

      \n

      Kiállítva:\n- Egry József emlékkiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, 1971.

      \n \n \n \n \n \n

  39. Egry József - Pompeji utca
    1. Olaszországban, Sziciliában 1930-ban betegen, érettebb koromban jártam….A korai keresztények és a bizánci mozaikok érdekeltek főleg, és a pompeji freskók. Festegettem Taorminában, Palermoban, Nápolyban, Pompeiben. Sokat nézegettem a nápolyi múzeumban a görög-római, egyiptomi műveket…. 1937-ben badacsonyi szőlőnk eladása és Nervibe utazás. Nervibe márciusba kellett az egészségem miatt mennünk. Összehasonlítva a sziciliai képeimet a balatoniakkal: ott a kulisszaszerű hegytömegek, a párátlan, feketén kéklő tenger szigorúan helyhez kötve, változatlanul, ábrázolásra csábító motívumok lépten, nyomon.

      Egry József: Emlékek életem körül Egry Breviárium. Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága. szerk: Éri István, 1975.

  40. Egry József - Hóolvadás
    1. Oeuvre-jegyzék: 110. In.: Láncz Sándor: Egry József. Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1980.

      Proveniencia: korábban Buday József gyűjteményében

      Kiállítva: Egry József emlékkiálllítása. MNG, Budapest, 1971. december, katalógus: 38.

  41. Egry József - Taormina
    1. Aukcionálva: BÁV 41. árverés, 83. tétel

      Oeuvre-jegyzék: 282. In.: Láncz Sándor: Egry József. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, Budapest, 1980

      Proveniencia: egykor Szűcs József gyűjteményében

      Kiállítva:
      - XXIV. Velencei Biennálé (Biennale Internazionale d’Arte di Venezia), 1948.
      - Kortárs magyar művészeti kiállítás (Mostra d’Arte Contemporanea Ungherese),  Palazzo Strozzi, Firenze, 1948. február; Galleria Nazionale d’Arte Moderna, Róma, 1948. április

  42. Egry József - Nervi
    1. Oeuvre-jegyzék: 393.

      In.: Láncz Sándor: Egry József. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1968.

      Feltehetőleg kiállítva:
      Almásy-Teleki Éva – Batthyány Gyula – Egry József festményei, Borbereki K. Zoltán szobrai és Schmahl Selysette bábui.
      Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézet, Budapest, 1939. március 5-19. katalógus: 96. (Nervi-i part címmel)

  43. Egry József - Olvasó férfi szabadban
    1. ,,Ami korábban történt, azt a körülbelül két évtizedes munkát ésharcot, amely a már gyermekkorban művészi ambíciókatőrző Egryben a kibontakozáshoz szükséges előzményeket megteremtette,vagy melengette - azt még sem az előttünk járók,sem a közülünk való kutatók nem tárták fel részletesen. - írta Szíj Béla az 1971-es Nemzeti Galériában megrendezésre kerültemlékkiállítás katalógusába. Láncz Sándor 1980-ban megjelentmonográfiája tárgyalta először mélyebben ezt a korai korszakot, főként a munkásábrázolásokat. Azokról az élénk színezésű festményekrőlazonban, melyek közé az aukcióra kerülő olajkép istartozik, igen soványan szólt. Aművész naplója nyomán említette,hogy 1904-ben müncheni diákként, majd 1905-06-ban párizsiszabadiskolai növendékként mi mindet látott Egry. ,,A Salond Automne-ban Cézanne képek, Rouault és Rousseau művei voltakláthatók, bemutatkoztak a Vadak , s ekkor voltak a Manet, Ingres és Gauguin retrospektívek, valamint ,,Renoirnak egykisebb kollekciója . ,,Nekem - vallotta be Egry - egyik sem tetszett. Matisse, Puvis de Chavannes dolgai tetszettek. A legújabbnévtelenek érdekeltek főképp . A Colarossiban és a Julian Akadémián,a Grand Chaumieren nyilván - sokkal forrongóbb műhely-légkörben - még radikálisabb képek is előfordultak. A neósmagyar diákok is ezekbe az iskolákba jártak gyakorolni. Egryvelük és a szintén ekkoriban kint tartózkodó Kernstok Károllyalis eszmecserét folytatott. Sőt Matisse-szal személyesen találkozott,s feltehető, hogy elment 1906-os gyűjteményes kiállításárais. Ahogy a neósokat meggyőzte a matisse-i fauve modor, Egrysem tudott a színkontrasztok merész kavalkádjának, a harsányakkordoknak, a teljesen szabad festőiségnek ellenállni. Az aukciórakerülő Egry-kép mind színeiben, mind ecsetkezelésébenerről a legújabb kötetlen felfogásról szól.A kép egy fa tövében újságot olvasó férfit ábrázol, napfényessárga kalapban, aki a természet csendjébe vonult ela kisváros zajából. A zaj természetesen csak metaforikusanértendő, ennek ellenére a képen kimutathatók olyan képimetaforák, amelyek erre konkrétan utalnak. Ilyen a villanypóznáksora, amely behálózza ezt a természeti idillt,mint a modern élet szimbóluma, s lényegét tekintve ilyena városkát jelző élénk színű, vastag faktúrát eredményezőecsetvonások sora is, amelyek lendületet, mozgást és érzelmeketvisznek a látványba. Matisse mellett Derain, sőt VanGogh piktúrája is előképnek tekinthető ehhez. Ezek az érzelmek, mozgások már nem a természet objektív mozgásai,hanem a befogadó szubjektum torzításai. Sőt, s ebben lépetttúl Matisse a posztimpresszionizmuson, a kép sajátságosszükségszerűségei, a síkba leképezés velejárói, amelyeklényege soha nem a valóság vagy az abban tapasztaltakpuszta megismétlése. A kép új valóság, új létmód, mely hozzátesza létező világhoz. A maga színes, foltos, anyagi jelenlétével. Ez a jelenlét indikál a befogadóban érzéseket, vagyakár, mint a fauve képek egykor, dührohamot. Egry ebbena festményében nem ennyire radikális, de ő sem kívánt azsánerszerű elbeszélésnél lehorgonyozni. Továbblépett amodern festőiség jegyében, a színek öntörvényű játékteréthozva létre a vásznon. ,,Párizsnak igen sokat köszönhetek fejlődésemben, ott láttam,hogy milyen alapon fekszik a fejlődéhez szükséges mindazonérték, miket addig nem ösmerhettem. - határolta be maga Egry a Párizsban vagy párizsi útját követően 1905-10 közöttszületett képeinek értelmét.

  44. Egry József - Mély út
    1. Egry József korai képei közül a szakirodalom általában az 1910-11 körül keletkezett munkásábrázolásait emeli ki, mintamelyek szociális érzékenysége szinkronban állt a korszakbanmegerősödő munkásmozgalommal, s amelyek Munkácsy és Kernstok realizmusa után modern nyelven beszéltek az égetőpolitikai kérdésekről. Ezekből a főként rakodómunkásokat ábrázoló festményekből azonban épp a politikai öntudat hiányzik. Helyette a testi erő és a munkának való kiszolgáltatottság,egyfajta reménytelen kiúttalanság uralkodik bennük.Egry hasonló stílusú festményeinek valódi újdonsága tulajdonképpen nem is a városi proletár-életforma bemutatása volt, amely a realizmus és naturalizmus nyomán ekkoribanmár kiszámítható ikonográfiával rendelkezett. A koldus, anincstelen proletár, az agrárproletár (olykor heroikus) alakja aszalonfestészetben külön zsánertémává silányodott. A szociálisérzékenység mellett az egzotikum, az idegenség vagy a drámaifeszültség és morális tanítás hatotta át ezeket a képeket. Kérdés, hogy Egry a maga munkásaival és városi nincstelenjeivel milyen jelentésváltozat kifejezésére törekedett. Törekedett-e bármilyen politikai tartalomra, s nem inkább a korszimbolista irodalmát ültette át képi formába?Az Udvarrészlet címen ismert szénrajza (1908) például, az árnyékbaboruló, zsebre dugott kezű, falnak támaszkodó férfialakkala gangon, lelki problémákról beszél inkább, ködös jövőről,céltalanságról, talán szerelemről. Az aukcióra kerülőBalkonon című festmény, amely stilisztikailag nem sokkal készülhetettkésőbb, a meglepően hasonló témát ennél is könnyedebbendolgozza fel. Anő, aki a bérház gangjának korlátjára támaszkodiktalán csak vár valakit, álmodozik vagy csak figyel.A barnás, szomorú tónusokat a nővel szemben lévő ajtó és azelőtér virágjai kedélyessé oldják. Inkább a békés vasárnapinyugalom, a peremvárosi lét egyszerűsége adja meg a kép alaphangulatát,semmint valamiféle indulatos ellenállás vagy a létezésreménytelensége. A női figura leginkább Toulouse-Lautreckarikírozó, rajzos festményeire vezethető vissza, ahogy a finomtónusátmenetekből építkező lágy színkontrasztok is (lila-sárga,vörös-sötétzöld, kék-sárga) a francia mestert idézik.Egry József látásmódja ,,konstruktív és rajzbeli - vélekedettFülep Lajos. A formák kemények, erőt sugároznak, a felület feszültséggelteli. Ez a feszültség azonban nem a cselekvés drámája,épp ellenkezőleg, a mérhetetlen nyugalom, a mozdulatlanságés a vele szemben álló kompozícionális dinamika következménye.Azaz tisztán festői effektus. Egry 1908-10 közöttistílusváltását nemcsak párizsi tartózkodása alapozta meg.1906-tól egyre gyakrabban készülő újságrajzai is hozzájárultak,melyek a Fidibusz és az Izé című élclapok mellett a Népszavábanjelentek meg. A lapok profiljának megfelelően formalátásukis karikírozó, leegyszerűsítő volt. Ebből azonban mégisegy erőteljes, kontúrokkal szerkesztő, szabadon hangsúlyozó-formáló rajzos stílus bontakozott ki 1910 tájékán a festészetében,mely súlyos tömbszerű figurákkal, primitivizáló formákkalvalóban tökéletes kifejezőjévé vált a nélkülöző, egyszerűszegénységnek. E rajzos modor Toulouse-Lautrec hatásátéppúgy magán viselte, mint a korabeli dekoratív plakátdivatét,vagy a mindkettőnek előképül szolgáló japán fametszeteksíkszerű, kontúros eljárásáét. Ennek ellenére Egry művészetenem maradt meg a formai újításoknál, mert kötődésemindennél szorosabb volt ehhez a szegényvilághoz.

  45. Egry József - Ketten
    1. Egry József korai képei közül a szakirodalom általában az 1910-11 körül keletkezett munkásábrázolásait emeli ki, mintamelyek szociális érzékenysége szinkronban állt a korszakbanmegerősödő munkásmozgalommal, s amelyek Munkácsy és Kernstok realizmusa után modern nyelven beszéltek az égetőpolitikai kérdésekről. Ezekből a főként rakodómunkásokat ábrázoló festményekből azonban épp a politikai öntudat hiányzik. Helyette a testi erő és a munkának való kiszolgáltatottság,egyfajta reménytelen kiúttalanság uralkodik bennük. Egry hasonló stílusú festményeinek valódi újdonsága tulajdonképpen nem is a városi proletár-életforma bemutatása volt, amely a realizmus és naturalizmus nyomán ekkoribanmár kiszámítható ikonográfiával rendelkezett. A koldus, anincstelen proletár, az agrárproletár (olykor heroikus) alakja aszalonfestészetben külön zsánertémává silányodott. A szociálisérzékenység mellett az egzotikum, az idegenség vagy a drámaifeszültség és morális tanítás hatotta át ezeket a képeket. Kérdés, hogy Egry a maga munkásaival és városi nincstelenjeivel milyen jelentésváltozat kifejezésére törekedett. Törekedett-e bármilyen politikai tartalomra, s nem inkább a korszimbolista irodalmát ültette át képi formába?Az Udvarrészlet címen ismert szénrajza (1908) például, az árnyékbaboruló, zsebre dugott kezű, falnak támaszkodó férfialakkala gangon, lelki problémákról beszél inkább, ködös jövőről,céltalanságról, talán szerelemről. Az aukcióra kerülő Balkonon című festmény, amely stilisztikailag nem sokkal készülhetettkésőbb, a meglepően hasonló témát ennél is könnyedebbendolgozza fel. A nő, aki a bérház gangjának korlátjára támaszkodiktalán csak vár valakit, álmodozik vagy csak figyel. A barnás, szomorú tónusokat a nővel szemben lévő ajtó és azelőtér virágjai kedélyessé oldják. Inkább a békés vasárnapinyugalom, a peremvárosi lét egyszerűsége adja meg a kép alaphangulatát, semmint valamiféle indulatos ellenállás vagy a létezésreménytelensége. A női figura leginkább Toulouse-Lautreckarikírozó, rajzos festményeire vezethető vissza, ahogy a finomtónusátmenetekből építkező lágy színkontrasztok is (lila-sárga,vörös-sötétzöld, kék-sárga) a francia mestert idézik. Egry József látásmódja ,,konstruktív és rajzbeli - vélekedett Fülep Lajos. A formák kemények, erőt sugároznak, a felület feszültséggelteli. Ez a feszültség azonban nem a cselekvés drámája,épp ellenkezőleg, a mérhetetlen nyugalom, a mozdulatlanságés a vele szemben álló kompozícionális dinamika következménye.Azaz tisztán festői effektus. Egry 1908-10 közöttistílusváltását nemcsak párizsi tartózkodása alapozta meg. 1906-tól egyre gyakrabban készülő újságrajzai is hozzájárultak,melyek a Fidibusz és az Izé című élclapok mellett a Népszavábanjelentek meg. A lapok profiljának megfelelően formalátásukis karikírozó, leegyszerűsítő volt. Ebből azonban mégisegy erőteljes, kontúrokkal szerkesztő, szabadon hangsúlyozó-formáló rajzos stílus bontakozott ki 1910 tájékán a festészetében, mely súlyos tömbszerű figurákkal, primitivizáló formákkalvalóban tökéletes kifejezőjévé vált a nélkülöző, egyszerűszegénységnek. E rajzos modor Toulouse-Lautrec hatásátéppúgy magán viselte, mint a korabeli dekoratív plakátdivatét, vagy a mindkettőnek előképül szolgáló japán fametszeteksíkszerű, kontúros eljárásáét. Ennek ellenére Egry művészetenem maradt meg a formai újításoknál, mert kötődésemindennél szorosabb volt ehhez a szegényvilághoz.

  46. Egry József - Balkonon
    1. Egry József korai képei közül a szakirodalom általában az 1910-11 körül keletkezett munkásábrázolásait emeli ki, mintamelyek szociális érzékenysége szinkronban állt a korszakbanmegerősödő munkásmozgalommal, s amelyek Munkácsy és Kernstok realizmusa után modern nyelven beszéltek az égetőpolitikai kérdésekről. Ezekből a főként rakodómunkásokat ábrázoló festményekből azonban épp a politikai öntudat hiányzik. Helyette a testi erő és a munkának való kiszolgáltatottság,egyfajta reménytelen kiúttalanság uralkodik bennük.Egry hasonló stílusú festményeinek valódi újdonsága tulajdonképpen nem is a városi proletár-életforma bemutatása volt, amely a realizmus és naturalizmus nyomán ekkoribanmár kiszámítható ikonográfiával rendelkezett. A koldus, anincstelen proletár, az agrárproletár (olykor heroikus) alakja aszalonfestészetben külön zsánertémává silányodott. A szociálisérzékenység mellett az egzotikum, az idegenség vagy a drámaifeszültség és morális tanítás hatotta át ezeket a képeket. Kérdés, hogy Egry a maga munkásaival és városi nincstelenjeivel milyen jelentésváltozat kifejezésére törekedett. Törekedett-e bármilyen politikai tartalomra, s nem inkább a korszimbolista irodalmát ültette át képi formába?Az Udvarrészlet címen ismert szénrajza (1908) például, az árnyékbaboruló, zsebre dugott kezű, falnak támaszkodó férfialakkala gangon, lelki problémákról beszél inkább, ködös jövőről,céltalanságról, talán szerelemről. Az aukcióra kerülőBalkonon című festmény, amely stilisztikailag nem sokkal készülhetettkésőbb, a meglepően hasonló témát ennél is könnyedebbendolgozza fel. Anő, aki a bérház gangjának korlátjára támaszkodiktalán csak vár valakit, álmodozik vagy csak figyel.A barnás, szomorú tónusokat a nővel szemben lévő ajtó és azelőtér virágjai kedélyessé oldják. Inkább a békés vasárnapinyugalom, a peremvárosi lét egyszerűsége adja meg a kép alaphangulatát,semmint valamiféle indulatos ellenállás vagy a létezésreménytelensége. A női figura leginkább Toulouse-Lautreckarikírozó, rajzos festményeire vezethető vissza, ahogy a finomtónusátmenetekből építkező lágy színkontrasztok is (lila-sárga,vörös-sötétzöld, kék-sárga) a francia mestert idézik.Egry József látásmódja ,,konstruktív és rajzbeli - vélekedettFülep Lajos. A formák kemények, erőt sugároznak, a felület feszültséggelteli. Ez a feszültség azonban nem a cselekvés drámája,épp ellenkezőleg, a mérhetetlen nyugalom, a mozdulatlanságés a vele szemben álló kompozícionális dinamika következménye.Azaz tisztán festői effektus. Egry 1908-10 közöttistílusváltását nemcsak párizsi tartózkodása alapozta meg.1906-tól egyre gyakrabban készülő újságrajzai is hozzájárultak,melyek a Fidibusz és az Izé című élclapok mellett a Népszavábanjelentek meg. A lapok profiljának megfelelően formalátásukis karikírozó, leegyszerűsítő volt. Ebből azonban mégisegy erőteljes, kontúrokkal szerkesztő, szabadon hangsúlyozó-formáló rajzos stílus bontakozott ki 1910 tájékán a festészetében,mely súlyos tömbszerű figurákkal, primitivizáló formákkalvalóban tökéletes kifejezőjévé vált a nélkülöző, egyszerűszegénységnek. E rajzos modor Toulouse-Lautrec hatásátéppúgy magán viselte, mint a korabeli dekoratív plakátdivatét,vagy a mindkettőnek előképül szolgáló japán fametszeteksíkszerű, kontúros eljárásáét. Ennek ellenére Egry művészetenem maradt meg a formai újításoknál, mert kötődésemindennél szorosabb volt ehhez a szegényvilághoz.

  47. Egry József - Hajósok
    1. Oeuvre-jegyzék:
      - 117. In.: Láncz Sándor: Egry József. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1988.

      Kiállítva:
      - Egry József emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1971. december, katalógus: 40.

  48. Egry József - Ivó
    1. Oeuvre-jegyzék: Datálatlan művek: 83. In.: Láncz Sándor: Egry József. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1980.

      Aukcionálva:
      - BÁV 14. árverés, 18. tétel (Szomjúság címmel)

      Kiállítva:
      - Egry József festő. Belvedere, Budapest, 1922. december 10–26. katalógus: 36.
      - Egry József festőművész gyűjteményes kiállítása. Tamás Galéria, Budapest, 1933. február 12. – március 5. katalógus: 25.

      Reprodukálva:
      - Láncz Sándor: Egry József. Corvina Kiadó, Budapest, 1973. 14. oldal

  49. Egry József - Földmunkások
    1. Oeuvre-jegyzék:
      130. In.: Láncz Sándor: Egry József. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1988.
  50. Egry József - Balatoni halász

      • Janus Pannonius Múzeum,Pécs

      Árnyék nélküli fények egymásban tükröződő, tárgyakat, tömegeket átlényegítő felületei, anyagtalan lebegésű színharmóniák tiszta sugallatai áradnak ebből a festményből. Sokszínű felületek, a tiszta papír, a temperával színezett sík tompasága és az olajfesték telített, eleven árnyalatai, a táj és az ember arányának hibátlan egymásmellettisége olyan festői minőséget eredményeznek, melynek eredetisége kétségbevonhatatlan. Az anatómiai hitelű részletek, mint a térdek körüli ruházat és a láb megoldása, színezése a valószerűt, az esetlegesen emberit és evilágit hangsúlyozzák, melyek bizonyos fokig ellentétet s mégis szoros egységet alkotnak a fénnyel és levegővel átlényegített "örökkévaló" tájjal.

  51. Egry József - Visszhang
      • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

      Ha van a XX. századi magyar festészetben olyan életmű, amely motívumaival, hangvételével, sőt festői tartalmával is egyetlen, meghatározott tájegységhez kötődik, akkor Egry Józsefé minden bizonnyal az. A tízes évek végén telepedett le Keszthelyen, s ettől kezdve a Balaton és a tavat környező táj látványélménye alakította tematikáját és stílusát. Az 1936-ban készült "Visszhang" c. képe nyilvánvalóan a régóta mitikus fogalommá vált tihanyi visszhangra utal. Egry festői módszerének a fénnyel való építkezés a legfontosabb sajátossága, amit ő így fogalmazott meg: "A tér és a végtelen érdekel... a fény maga... az atmoszféra, amely architektonikus." A Visszhang kompozíciójában is a fény az uralkodó elem: felbontja a tárgyakat és meghatározza a kép struktúráját. A festmény szimbolikus jelentése a határtalan tér képzetének és az emberi figura tragikus magányosságának viszonyában fejeződik ki.

  52. Egry József - Katonák a Balaton partján
      • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

      A művész életében, munkásságában az 1916-os dátum és ez a lap sorsfordulót jelez. A világháborúból sebesülten tért haza, és a megrázkódtatáson, a frontok eseményein túl, az események "miért"-je foglalkoztatta. Katonákat rajzolt, rokkantan, kiégetten, kisemmizetten hazatérő szegényembereket. A művész is így - testben, lélekben nyomorultan - érkezett a Balaton mellé. Megragadta a természet szépsége, s ettől fogva a békét igyekezett teremteni maga és a természet, az örökké kérdő, kutató ember és a világ között. A nagy víztükör már megjelenik a lapon, bár kiaknázatlan a távoli fények, varázslatok lehetősége, a hangsúlyos kontúrvonalak még a korai művek konstruktív szerkezetét idézik.

  53. Egry József - Éjjeli menhely előtt
      • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

      A közönség először 1907-ben a Műcsarnok tavaszi kiállításán láthatta e nagyméretű kompozíciót, melyen átlós elrendezésben hét felnőtt és két gyermek áll várakozva. Egry munkásságában ekkor még többféle hatás mutatható ki. Kaphatott ihletést az előtte járó magyar festők, például Fényes Adolf, Ferenczy Károly munkásságából. A nemes egyszerűséget sugalló színek, a nyugodalmas formák, az őket övező enyhe mozgású körvonal, a monumentális előadásra való törekvés, a valóság idealizálás nélkül is emelkedett szellemű megfestése eszünkbe juttatja Puvis de Chavannes nagyszerű művészetét. A francia mestereknek, Milletnek, Van Goghnak, Matisse-nak műveit párizsi tartózkodása idején ismerhette meg, később is megbecsüléssel szólt róluk. A menhely előtt alakjai anélkül, hogy kilépnének mozdulatlanságukból, érzéstartalmakat sugároznak, megőrzik közvetlenségüket, és bemutatják annak a társadalmi rétegnek a sorsát, amely iránt Egry elkötelezettséget érzett. Nem "kívülről" szemléli a jelenetet, hanem maga is részese a történésnek: közülük való, közöttük áll és várakozik. Az előtér jobb sarkában a velünk szembenéző fiatalemberben művészünk alakjára ismerünk.

  54. Egry József - Napfelkelte
      • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

      A Balaton atmoszféráját, fény- és színjelenségeinek káprázatos vibrálását adta vissza műveiben Egry József. Szinte egész élete és munkássága - fiatalkori műveinek kivételével - a Balaton világával forrott össze. Egry eredeti szemléletű művésze századunknak. Alkotásaiban nem egyszerűen a tájélmények rögzítésére törekedett, hanem a Balaton víztükrének megvilágítási és színeffektusait, a lebegő párát és fényözönt akarta megragadni. "A Balaton párás fényében minden elveszti tárgyi valóját" - vallotta naplójában. A tájat, az ember csupán körvonalakkal jelezve, de expresszív erővel festette. Sajátos mondanivalója tolmácsolására különleges olaj-tempera-pasztell technikát alkalmazott.

  55. Egry József - Önarckép napsütésben
      • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

      A balatoni letelepedés óta tíz esztendő telt el. Ez az önarckép szemléletesen mutatja, hogy időközben milyen változásokon ment át Egry művészete. Festés közben látjuk őt. Kezét a szeme fölé emeli, mintha a vakító fénysugárban előtűnő motívumok között a legalkalmasabbat keresné. Törődött arcáról átélt küzdelmeit és azokat a súlyos feszültségeket olvashatjuk le, amelyek alkotás közben tartották hatalmukban. Mögötte a Balaton partja, lombos fa, fürdőházikó s a tó vizének a tükre. Nem egyszerű természeti motívumok ezek, hanem a maga teremtette festői világ képi elemei. Ember és természet kapcsolatát, de úgy is mondhatjuk: a teremtő ember és a külvilág panteisztikus egységét érzékeljük a képen. Önmagát a szabad tájban már régebbi képein is gyakran megfestette, hiszen munkásalakjaiban is saját arcára és testtartására ismerhettünk. Akkori képein azonban volt valami életképszerű és irodalmias célzat, ráadásul sok tárgyi kellék. Most már elmaradt ez a fajta "tárgyiasság". Motívumai csak szerkezeti, lényegi sajátosságaikat mutatják meg. A környezettel való kapcsolatteremtés is szervesebb. A kép összetevői: az ember, a föld, a víz és a növények a mindent magába foglaló levegőég elemeivé váltak, s egy jóval összetettebb, átszellemültebb, líraibb mondanivaló képi kifejezését szolgálják. Közben festékanyaga is megváltozott. A sűrű olajfesték helyett a pasztellnek, vízfestéknek és kevés olajnak alakította ki sajátos ötvözetét.

  56. Egry József - Szerelmesek
      • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

      Belgiumi tanulmányútja során Brugge-ben festette a képet. Az előtérben levő férfi és nő csakúgy, mint mögöttük az épületek homlokzatának díszei a motívum külföldi eredetét mutatják, és a nyugati, elsősorban a francia művészet befolyása is érzékelhető. Igyekszik síkban tartani az ábrázolást, vagy legalábbis csekély mélyülésű teret fest, a formákat lehetőleg zártan, összefogottan szervezi egymás mellé és egymás mögé. Akár a természetet jelentő zöld füves tájat, akár a szürkés, okkeres házfalakat, akár a két figurát nézzük, a stilizáló szándék, a dekoratív foltképzés, a formákat övező vonal, az inkább groteszk és ideges, mint megszépítő előadása a posztimpresszionizmus és némiképp a szecesszió látásmódját idézi. Ehhez hasonló, kicsit karikírozó éllel készült rajzaiból közöltek néhányat az 1910 táján megjelenő élclapok is.

  57. Egry József - Hazafelé
      • Egry József Badacsony
      • A kép hátoldalán: Zenehallgatók című festmény, vegyestechnika, olaj pasztell
      • VÉDETT
  58. Egry József - Rakodómunkások
      • J.j.l.: Egry József 1913
      • Magyar Nemzeti Galéria bírálatával: 1521/965
      • Szerepel: Láncz Sándor (1980). Oeuvre Katalógus. 120 szám.
      • Provinencia: Buday József tulajdonában.

      vélemény